Századok – 1912

Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - III. és befejező közlemény 758

ADATOK II. RÁKÓCZI FERENCZ ÉS KORA TÖRTÉNETÉHEZ. 763 ti ónak maga számára való megnyerése nem sikerült, a czár annál jobban pártolta Rákóczi jelöltségét. A lengyel-muszka-magyar érintkezések chronologiájához. Márki professor előadásából Rákóczinak a lengyel trónra való jelöltségéhez fűződő eseményeknek, a melyek a Lengyelországba történt nagv követküldést megelőzték, ilyetén chronologiáját lehet összeállítani : 1. jun. 23-án Wiszniowecka herczegnő (és nem Viszniovszka) a litván társasággal Szerencsen (II. 39.), — 2. jun. 28-án a fejedelem Ottlyk Pált Lengyelbe küldi (40. 1.), — -3. jul. 21-én érkezik Volinszki lengyel követ Munkácsra (53. 1.), — 4. julius 23. Nedeczey Sándor visszatérése Lengyelből (53. 1.), — 5. jul. 24. Corbe muszka követnek ünnepélyes fogadtatása Ungváron (54. 1.), — 6. jul. 29. a két követ elutazása Lengyelbe (59. 1.), — 7. aug. 19. Utasítás a követség számára Lengyelbe (61. 1.). A szerző főképen Beniczki naplója nyomán halad s keveset beszél arról, hogy mivel jöttek a követek, milyen választ kaptak, miféle utasításokat hozott magával a magyar követ stb. ; őt kielégíti maga a dolog. Jól sejti, hogy Sieniawska herczegnének Szerencsre való jötte nem puszta udvariaskodás dolga volt, hanem politikai actus, a mely a lengyel interregnummal összefüggésben állott.1 Pedig a Katona előtt is ismert Kolinovics Gábor chronikájában olvassuk, hogy Rákóczi mindjárt a lengyel urak látogatása után körülbelül ezeket mondotta tanácsosainak : »Nem akarom előttetek titokban tartani azt, hogy mit végeztem eddig a muszka fejedelemmel ; sőt nyíltan megvallom, hogy a mult napokban (elapsis diebus) elküldötte hozzám ide Szerencsre egyik emberét és megkínált a lengyel koronával. Ebből az alkalomból én is elküldtem hozzá egyik emberemet, épen csak a tisztesség kedvéért (nonnisi officii gratia), mindazonáltal a nagyfejedelem nyilvános követnek ismerte őt el s olyan tisztességgel fogadta, a milyen ilyen nagynevű uralkodóknak megfelel. Azt írtam a nagyfejedelemnek, hogy az az óhajtásom, miszerint erről a lengyel rendeknek tudomásuk legyen, magam pedig nem szűnöm meg abban az igyekvésemben, hogy legelső sorban 1 Mindazonáltal szerző hibásan írja, hogy »Rákóczit vendégei airól •értesítették, hogy a lublini országgyűlés junius 8-án Ágost lengyel királyi örökre megfosztotta a tróntól... s új királyválasztást rendelt el«. (II. 40.) Először is a lublini gyűlés nem tette le Ágostot, mert ő önként tette le a koronát 1706. IX. 24., a gyűlésen pedig csupa párthívei voltak jelen ; ezenkívül Ágost választott király volt és nem örökös. Másodszor, az interregnumot Lengyelországban csak julius 11-én hirdették ki, tehát a lengyel •és litván uraságok eme látogatásánál későbben. 49*