Századok – 1912

Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - III. és befejező közlemény 758

762 1>R. THOMASIVSKYJ ISTVÁN. hoff kardhordó 1 megérkezvén ma a belzi vojvodánétól (Sieniawskinétól), többek között Rákóczit ajánlgatta a lengyel trón betöltésére ; nyilván meglátszik, hogy ez az asszonyság akarata.«2 Rákóczin kivűl akkoriban jelöltek gyanánt még a következőket emlegették : a Sobieski-királyfiakat, kiváltképen pedig az idősebbiket, Jakabot ; azután Savojai Eugen herczeget, Nassau-Siegen herczeget, Sieniawski koronái hetmánt és Wisznewecki litván hetmánt. Ezeken felül szó volt még Alexej czárevicsről és Menjsikovról is. Ezen jelöltek közül 1707 közepén csak kettő maradt felszínen : Rákóczi és Sieniawski ; a többiek lemondottak, vagy kevésbbé voltak alkalmasak. A czár mind a két jelölttel külön folytatott tárgyalásokat, csakhogy Rákóczi első helyen volt jelölt, Sieniawski pedig másodikon : »Czár őfelsége azt is megengedi, hogy a belzi vojvoda (palatínus) őméltósága aláírhassa a korona elfogadására vonatkozó tractatust azzal a föltétellel, hogyha czár őfelségének és a respublicának a svédekkel nem sikerülne megbékülnie és ha Rákóczi avagy valamely más jelölt nem lészen . . .« 3

Itt van annak magyarázata, hogy Sieniawskinét, a ki eleintén talán valósággal pártolta és napirendre is hozta magyar barátjának jelöltségét, miért viselkedett későbben olyan barátságtalanul Rákóczinak a czárral folytatott tárgyalásai dolgában, különösen pedig Bercsényinek Warszawába történt küldetése tekintetében. A lengyel korona jelöltjeinek kiválogatásában a czár nyilván a saját politikai érdekeire ügyelt legelső sorban. A Savojai Eugen herczegnek adott propositiónak az volt a rendeltetése, hogy a Habsburg-coalitiónak rokonszenvét a czár számára megnyerje abból a czélból, hogy ezen az úton a svédekkel leendő előnyös békekötés közvetítését biztosítsa magának. Ugyanilyen előnyök elérésére volt hivatott a Rákóczi jelöltsége is, persze a Versailles! udvar segedelmével. A mikor pedig a coali-6 A sandomiri confoederatio marsallja (elnöke). 7 Pisjma i bumagi, V. 448. Ez a nézet általánosan elterjedt volt. Petraseh császári ezredes 1707 nyarán a Szepességből írja : »So ist auch gewiss, dass alle polnische Familien grösserer consequenz vom Ragozi schon so viel corrumpiert und ihme die meiste anhängig gemacht, dass die Synavskyn mit ihrem anhang durch ihre practiquen sogar suchet , ermelten R. inter candidatos polonicos zu bringen, wie sie dann gar nachdenklich an Mr. Denhoff mit zweien zeilen wissen lassen, dass die sach zu Lublin vor ihre partei wohl ausgeschlagen seie, quod pro Ragozio per domesticas interpretatur. (Hofkriegsrat, Exp. 1707. VIII. No 75.) 1 A Sieniawskival való tárgyalások nyomtatásban megjelentek a Bibliotheca Ossolinskich 1843. VI. ; részben a Pisjma i bumagi-ban is, V. 696. junius 14 (25) dátum alatt.