Századok – 1912

Történeti irodalom - Berret; Paul: Le Moyen Age dans la Légende des siécle et les sources de Victor Hugo. Ism. Gyulyás Pál 65

.68 történeti irodalom. repet juttat Hugo saját úti élményeinek is. E költemények közül azok, melyek színtere Spanyolország, gazdag descriptiv részleteikkel tűnnek ki, melyek elemeit Hugo 1843-iki spanyol útjáról készített albumaiból kölcsönözte. Sokkal halványabb a couleur locale olaszországi darabjaiban, melyekben rajnai útján szerzett s Le Rhin cz. művében egyszer már feldolgozott úti emlékeit eleveníti fel. Saját benyomásait néhány Baedeker-szerű útleírásból : pl. Richard, Guide aux Pyrénées vagy Schreiber, Manuel des voyageurs sur le Rhin, vett vonásokkal egészíti ki. Végűi, a hol csak lehetett, Hugo önmagát is kiaknázta és bőven merített régebbi műveiből : első sorban Les Burgraves-bő\, Ze Rliinből és — Les châtiments-ból. Különösen ez utóbbi verskötet satirico-lyrai témáit veszi fel újra meg újra a Légende des siècles középkori darabjaiban, főleg az olaszországiakban és Eviradnus-ban, melyeket a zsarnokság és a szabad gondolatot elnyomó papság izzó gyűlölete, mely a Les chátiments-t is sugallta, hat át. Mint igazi lyrai költő, Hugó ez epikai énekekben sem nyomhatja el a maga énjét s az egykorú események reá gyakorolt hatását. A Cid exilé a guernesey-i száműzött mása ; Ratbert lényét III. Napoleon alakja teszi érthetővé ; Fabrice az államcsíny áldozatának átkozódásait ismétli ; a Les quatre jours d'Elciis-ben pedig az 1859. olasz hadjárat eseményei tükröződnek. Aránylag keveset használta fel, ekkor is csak másodkézből, a középkor gazdag epikai anyagát. Pedig azok a költemények vagy részletek, melyeket ebből a forrásból merített, nemcsak korfestés, de költőiség szempontjából is a legértékesebbek. Aimerillot, Le mariage de Roland s L'aigle du casque, a melyekben az Arany János által oly sokra tartott »epikai hitel« a legteljesebb mértékben érvényesül, a Századok legendája középkori darabjai közt a legtökéletesebbek. Mint mondottuk, e költeményeket Hugo nem a középkori emlékekből, hanem modern kivonatokból, tartalmi összefoglalásaiból merítette, átvéve közvetítője tévedéseit, sajtóhibáit is. Éppen ez a körülmény tette lehetővé a közvetlen forrás megállapítását. így derítette ki szerzőnk, hogy a fent említett három költemény főforrá sa Jubinalnak a Journal du dimancheban közölt czikkei voltak, a melyekben ez a fáradhatatlan népszerűsítő a Chanson d'Aimeri-t, a Roman de Girart de Viane-1 és Raoul de Cambrai-t kivonatolta. Természetesen Hugo bámulatos költői érzékkel válogat a forrásában talált elemek között. A Mariage de Roland tömören elbeszélt epizódját például ügyesen választja ki a chanson de geste bonyodalmai közül s az egész érdeklődést a bajvívó hősök : Roland és Olivier személyére összpontosítja. A Jubinal önkényes kivonatában túltengő természetfölötti elemeket lehetőleg kerüli s viszont