Századok – 1912

Történeti irodalom - Berret; Paul: Le Moyen Age dans la Légende des siécle et les sources de Victor Hugo. Ism. Gyulyás Pál 65

.67 történeti irodalom. románczból vette a szerző, de műve fonalán majd minden tárgyalt költeményből idézhetnénk hasonló eseteket. Csak azt a néhány magyar vonatkozású sorát idézzük, melyben a lausitzi őrgrófok őseit sorolja fel : Us ont pour père Antée, ancêtre d'Attila ; De ce vaincu d'Alcide une race coula ; C'est la race, autrefois payenne, puis chrétienne, De Lechus, de Platon, d'Othon, d'Ursus, d'Étienne, Et de tous ces seigneurs des rocs et des forêts Bordant l'Europe au nord, flot d'abord, digue après. Voici Geth, qui criait aux slaves : Avançons ! Mundiaque, Ottocar, Platon, Ladislaus Cunne, Welf, dont l'écu portait : »Ma peur se nomme Aucune«. Zultan, Nazamastus, Othon le Chassieux ; Depuis Spignus jusqu'à Spartibor aux trois yeux, Toute la dynastie effrayante d'Anthée. (Eviradnus.) Mint Berret is megemlíti, e nevek közül Moreri szótárának Csehországról szóló czikkelye szolgáltatta a Ladislas, Nezamysk (Nazamustus), Spigne (Spignus), Ottocar neveket ; a Magyarországról szóló czikk adta viszont a Zultan, Mundiaque, Etienne neveket ; de téved, a midőn azt állítja, hogy Lechus is ebből a czikkből való. Mi a Pologne czímszó alatt akadtunk reá Leschus formájában, továbbá Lechus czimszó alatt is és ez utóbbi helyen ezt olvassuk róla : »Sorti du Bosphor, il se rendit maître de la Pologne vers 550 et eu fut le I. Duc«. A Boszporusz vonhatta maga után Platon nevét — Moreri egy ily nevű konstantinápolyi patriarchát ismer — épp úgy, mint Attila neve Antheusét, a ki Moreri szerint régi szittya király volt s a kit Hugo a classikus mythologia hasonló nevű hősével zavar össze. Lusace czimszó alól került ki — a melyet Berret csudálatosképen teljesen figyelmen kivűl hagyott — Ursus és Othon. Hugo kéziratai lépten-nyomon igazolják, hogy mennyire nem veszi komolyan az ekként összeböngészett történeti neveket. Fölös számmal találunk bennük helyeket, a hol ugyanaz a szereplő két-háromszor is változtatja elnevezését s mindig valami egészen külsőleges — leginkább rithmikai — ok kedvéért. így az idézett genealógiában a »három szemű« hőst először Balambernek, majd Ratibornak nevezte el s csak azután lett belőle véglegesen Spartibor. Középkori tárgyú költeményeinek leíró részleteiben bő sze-