Századok – 1912
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729
a török-mag yak lesvetés módja. t31 Sétáló palotájok ; Az utaknak lese Kemény harczok helye, Tanuló oskolájok ; Csatán való éhség, Szomjúság s nagy hévség, Páradság, — mulatságok. • S vájjon mi volt az a lesvetés ? Vadászat volt ez az ellenségre, még pedig ravaszúl megvetett tőrrel. S ha az ellenség belément a kelepczébe, a fogát biztosan otthagyta. Persze, nagy ügyesség, agyafúrtság és körmönfontság kellett ahhoz, hogy a lest jól megvethessék. Még több türelem, óvatosság és fáradság kívántatott ahhoz, hogy az ellenséget a lesre csalhassák. Mert hát az ellenségnek is volt ám magához való esze s úgy vaktában nem ment a kelepczére. De ha győzött az ügyesség és a ravaszság s az ellenség csakugyan a lépre ment, akkor kisebb erővel és kevés koczkázattal is nagyobb sikert s több zsákmányt arathatott a leshányó fél. Epen ez volt az ok, a miért a végbeliek a ha cznak ez izgató, de fáradságos módját oly gyakran s oly szeretettel üzögették. Ismeretes dolog, hogy a rég letűnt időkben, mikor eleink újhazát kerestek maguknak, pompásan értették a leshányást és a cselvetést. A görög császárok tudósítása szerint a magyarok sikerük jó részét ép e harczolási módjuknak köszönhették. Az új hazájukban azonban idők folytán ők is a frank és a német lovagkor hatása alá kerülvén, a harcz terén is fölhagytak régi, keleti szokásaikkal s mindenben a nyugatot utánozták. A könnyű lovasságuk, melynek oly sok sikerüket köszönhették, nehéz lovassággá alakúi. Ezzel aztán vége volt a régi fürgeségnek, a mely pedig elengedhetetlen föltétele m'nden sikerült lesvetésnek ! A nyílt tömegharcz kapott divatra s nem az ügyesen kieszelt cselfogás, hanem az erő győzött. A törökök nem utánozták a nyugati népek harczmódját. ök Európába költözésük után is megtartották régi, könnyű fegyvernemeiket s régi, keleti harczolási módjukat. A hadakozásban nekik ősi fogásuk volt a ravaszúl kieszelt cselvetés és leshányás. Mesterek voltak e téren. Hiszen legnagyobb sikereiket ügyes cselvetéseiknek s fegyvernemeik különbségének köszönhették ! A törökök mindent, de mindent fölhasználtak arra, hogy az ellenséget tévedésbe ejtsék. Még meg sem indultak hazánk felé, már is rászedték a mieinket. Ugyanis ők maguk a legképtelenebb híreket terjesztgették nálunk hadi erejük felől, hogy a mieinket jó eleve megrémítsék. Tízszer, húszszor akkorának hirdették a hadukat, mint a mekkora a valóságban volt ! S a mieink ezt jobbára készpénzül vették. így magyarázható, hogy történeti 47*
