Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

732 takáts sándok. könyveinkben ma is két-háromszázezer török harczos szerepel ott, a hol negyvenezer sem volt ! S hogy a hamis hírek ki ne tudódjanak, a török hadak mindenféle fegyvertelen csőcseléket magukhoz vontak. A tevéikre vászonra festett emberalakokat helyeztek, a lovasaik kopjáira két-három lobogót kötöttek, hogy minél többnek vélje őket az ellenség. Igy volt ez például a mohácsi csatában, így a hosszú török háborúban. A ravasz megtévesztést, a mesteri módon kieszelt kelepczé'kedést aztán harczközben is folytatták. Egész sereg magyar történetíró leírta már a mohácsi csatát ; tücsköt-bogarat összeírt к e vereség okairól ; de a valódi okkal : a törökök cselvetésével eddig senki sem foglalkozott. Pedig a konstant'nápolyi jelentések világosan megírják, hogy a törökök Mohácsnál lest vetettek a magyaroknak és ezfk reá is mentek a kelepczére. Barnabás pap és oltármester 1529-ben példáúl azt írja Konstantinápolyból, hogy a törököknek bevett szokásuk az első támadás után való megszaladás. Ravaszúl csinálják ezt, hogy az ellenséget maguk után с alják a lövőszerszámokkal felfegyverzett csapa ok közé. Igy történt ez a mohácsi csatában is !l Lasky Jeromos ugyancsak Konstantinápolyból 1541-ben terjedelmes 1 írását kül i a mohácsi csatának. Elmondja, hogy a török sereg két szárnyát kellett volna a magyaroknak megtámadniok. E helyett engedték magukat a sereg középé e csalni, a hol a lövőszerszámos dandár állott, a mely ha akart volna sem hátrálhatott, mert az összekötött teve- és kocsi-sereg elzárta az útjokat. A magyar sereg tehát reáment a törökö kelepczéjére. E bajhoz járult még, hogy a magyar sereg jó része nehéz lovas volt, melyet a fürge s könnyű török hadak halálra fáraszthat ak. »Non est certandum cum Gallis — kiáltja Lasky — sed hostibus nudis /«- A örökök könnyű lovasságát csak hasonlóval lehet megsemmisíteni, tehát ilyet kell velük szembeállítani. A törökö a lesvetést későbbi harczaikban is nagy sikerrel alkalmazták. Nem egy győzelmet köszönhettek ravaszúl kieszelt s jól keresztülvitt cselvetéseiknek. A tapasztalt és sokat látott Húszain bég (Gergely diák) a szultán udvarából írja 1593-ban a magyaroknak : »Török hit nek ne higyjetek. Vegyétek eszetek-1 Csász. s kir. áll. ltr. Turcica, 1529 ápr. 9. Ex Constantinopoli : »Item consu tudo acervuit inter turcas, quod tempore primi conflict us fugám facere stúdiósé simulant, ut host m post sese alliciant, qu< m cetera turba ingeniosa in gyrum convehat« etc. 2 U. o. 1541. juni 10. Ex Constantinopcli. »Fundamentum victoriae — írja — consistit primum in domini dei benignitate, deinde in hoc, ut hostiles alae frangantur« etc.