Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

AÍTÖRÖK-M A GYA R LESVETÉS MÓDJA. aki A természet ébredésével a végbeli élet is minden évben újra ébredt. A kalandos élet szeret ts, a nemziti liiúság, a dicsőség után való vágyakozás és a zsákmány reménye a török s a magyar vitézeketa zöldbe borult mezőkre csalta. Madárdalos tavaszidő van. A rózsa kivirágzásának ideje is elérkezett. Rezgelődés, mozgás, készülődés mindenfelé. A félhúson való s erőre kapott parip kat a. f velő mezőkről a patkoló helyekre hajtják. Vége a f .velésnek ! Kezdődik a harezok izgató gyönyörűsége. A végházak s a vigyázó kastélyok emel "és kapui és sorompói megnyílnak s a leventék a vitézpróbák helyére indulnak. Derék lovag és gyalog csaták (csapatok) járják az rtakat s ha ellenséget látnak a kedvök egyszerre örömre fordul. Megvetik a lest, s ha az elbnség reá megy a kelepczére : hír, dicsőség és bő zsákmány vár a lesvetőkre. E három kellett minden végbelinek ; e három nem hagyta őket pihenni. M'ndenki a mezőre vágvott. Ssmmi törvény, semmi t lalom otthon nem taitja őket. Megy mindenki a maga veszedelmére ; vakon viszi a lelkes dése oda, a hol a borostyán és a halál karöltve járnak . . . M nden dicsőség mulandó. A keménység is meglágyúl idővel, a márványkőbe metszett írás is elkopik. S nekünk mégis úgy tetszik, hogy a XVI. század itézi élete és lelkesedése élni fog, a míg a magyarság nemzeti élete meg nem szűnik. Próbált dolog ugyanis, hogy az igazi nemzeti lelkesedés, az eszményi küzdelem s a vitézi erény egnyilatkozása sohasem veszti el értékét és hatását, bármilyen irány ragadja is el a századok • ondolkozását. Ezek a jelenségek ugyanis minden nemzet életében maradandó tőkét teremtenek. S így volt ez nálunk is. Hiszen tudjuk, hogy állami fenmaradásunk a XVI században válságosra fordult. 8 ha nemzetünk s országunk még sem bukott el, azt első sorban a végházak önfeláldozó küzdelmének, el nem alvó lelkesedésének köszönhetjük. Az a szellem, a mit a végházak hadi népe teremtett, az egész országra kifogyhatatlan szellemi tőke lett, melyből sok-sok nemzedék merített és táplálkozott. SZÁZADOK. 1912. X. FCZKT. 47