Századok – 1912
Kisebb könyvismertetések - Laurentzi Vilmos: Magyarország oknyomozó története hetvenöt kérdésben 724
724 tárcza, 1'ersián Kálmán. » A Gutin vidékéről« czímen, tulajdonkép Kapnikbányáról írt történeti alapon egy könnyebb lélegzetű czikket, melyben a lucrum camerae természetéről vaskos tévedés van. (Erdély 1912. 35—41.) Roska Márton ismerteti a dezméri (Kolozs m.) római villa kiásott maradványait s beszámol a pécska—szemlaki határban lévő Nagy-Sáne/.on végzett ásatásairól. A pontos megfigyelésekkel s jó fölvételekkel végzett ásatás eredményeűl a telep korát a hazai bronzkor elejére teszi. (Dolgozatok stb. 1911. 106—108. és 1912. 1—58). Ugyanő kimutatta a diluviális ember nyomait a csoklovinai (Hunyad m). Cholnoky-barlangban s közli a leletek képeit. Ma eldöntött dolog, hogy a moustieri ember Magyarország területén is élt. Ennek mívelődési emlékeivel állanak részben rokonságban a Cholnoky-barlang leletei, míg más részük aurignaci ízlést árúi el. A czikk végén nem szorosan vett szakembereket is igen jól tájékoztató összefoglalás van a magyarországi paleolith-leletekről. (Dolgozatok 1912. 201—37.) * * * A Gyöngyösi Irodalmi Társaság Évkönyve. II. kötet, 1909—1912. Ungvár. 1912. — A 12 ívre terjedő, tartalmas kötetet Deák Gyula vezeti be, beszámolván a tagok irodalmi munkálkodásáról és a társaság tevékeny működéséről Ungvárt és Ungváron kívül. Az évkönyvben közölt dolgozatok közül a mi szempontunkból a Mihalik Józsefé (Thököly Imre egy régi arczképe) s a Deák Geyzáé (Az ungvármegyei Tiszahát és a gereggyével való halászat) különösebb figyelemre is érdemesek. Mihalik az ungvári gör.kath. székesegyház levéltárának egyik fiókjában akadt rá Thököly Imre arczképére, a mely élte virágjában (övig ábrázolva) állítja elénk a fejedelmet. Az összevisszahajtogatott vászonról a festékréteg már jórészt lepattogzott. A képhítára ragasztott papirszelet, amelya képen már olvashatatlanná vált felírást mutatja, azt látszik bizonyítani, hogy a festmény már ilyen megrongált állapotban került a székesegyház gyűjteményébe, valószínűleg Mária Terézia idejében. — Deák Geyza a Tiszahát kipusztított őserdőségével és az eltűnt morotvákkal, ingoványokkal együtt veszendőbe indult ősi népszokásokat igyekszik megmenteni, »a hogy szerény anyagi helyzete engedte«. Ennek a kis bemutatónak az anyaga, az anyag feldolgozása világosan mutatja, hogy Deák dologértő ember és munkálkodásában minden támogatást megérdemelne. Az ilyen feladatok megoldásával nem szabad várni addig, a míg lassacskán elhalnak mindazok, a kik még ott nőttek fel az ingoványok és morotvák világában, a már elpusztult őserdőkben. Lamen'.zi Vilmos : Magyarország oknyomozó története hetvenöt kérdésben. Brassó, 1912. Az oknyomozó történelemből az érettségin olyan követelményekkel állanak elő, amilyeneknek ajótehetségű tanulók is csak aligalig tudnak megfelelni. Igy pl. megkövetelik, hogy az egyes intézmények fejlőd'sét oknyomozó ezélzattal dolgozzák fel. A szerző a tanulónak s a tanárnak ezt a nehéz munkáját akarja megkönnyíteni az előre kidolgozott