Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 722

tárcza. 723 olvasása során rámutatott pályájuk azonos pontjaira s hogy az »Ein Blick« s ».4 czivilizátor« tartalmi megegyezése nem a véletlen műve. TÖRTÉNETÍRÓDALMI SZEMLE. Ivic Alexa az újvidéki szerb irodalmi társaság közlönyének 1901). évfolyamában terjedelmes értekezést kezd közölni a magyarországi szerbek történetéből. A közlemények, melyek •— úgy látszik -— tekintélyes kötetre szaporodnak, még egyre jelennek meg. Figyelemre méltóvá teszi az értekezést egyrészt azon körülmény, hogy az író a magyarországi szerbekről szóló, a legújabb időben is megjelent magyar monographiák eredményeit is felhasználja, másrészt az, hogy gondosan felkutatta a bécsi Hof-, Haus- u. Reichsarchiv >>Hungaricá«-it s ezen kutatás eredményének segítségével sok, eddig nem ismert tényt állít az olvasó elé. (Лотесци Матиец Срнске 254. s köv. ff.) Kelemen Lajos kimutatta, hogy a Szolnok-Doboka megyei Szászencs község oláh lakóinak elődjei moldvai és havasalföldi bujdosók voltak s 1615 és 1640 között telepedtek az előbb szász faluba. (Erd. Múz. 1912. 244—46.) Körbler György dr. a zágrábi Délszláv Akadémia 1911. évi értesítőjében ismerteti Gradié István, a XVII. századi Ragúza egyik legtekintélyesbb polgárának és diplomatájának levelezését, melyet már Bogisié Boldizsár kiadásra ajánlott volt a Délszláv Akadémiának. Bogisiéot a halál akadályozta meg a reá bízott feladat teljesítésében és most újra Körbler veti fel a tervet. Részletesebben ismertetve Gradiénak a ragúzai nagy földrengés (1667.) után eső leveleit, csupán ezeknek kiadását óhajtja ; ezeknek jelentőségét emeli azon körülmény, hogy az említett időből kevés ragúzai emlék maradt a levéltárakban s hogy ezen levelek mutatják legjobban, mily kísérletek történtek város újraépítése érdekében. Ajánlata oda irányul, hogy a Délszláv Akadémia ezen leveleknek közzétételével írójuk életrajzával, irodalmi és diplomatiai tevékenységének méltatásával ünnepelje Gradié születésének (1613 márc. 6.) háromszázadik évfordulóját. (Ljetopis Jugoslovenske Akademije, XXVI. 230—254.) László Ferencz számos háromszék- megyei praemykenei telepet ismertet, melyeknek lakossága az újabb kőkor végén, midőn az ember már a fémet is kezdi megismerni, a föltárt telephelyeken élt. A dolgozatot egy térkép és 62 kép díszíti és magyarázza. (Dolgozatok stb. 1911. 175.—226.) OroszEndre a Kis-Szamos völgyében gyakorolt régi szigonyos halászatról kimutatja, hogy azt Szamosfalvától Alsózsúkig mintegy 25—30 évvel ezelőtt még gyakorolták. Mivel a szigonyos halászat központja, Nemeszsúk, csak a XVII. század végéről, Kővárvidékéről való oláh település, nem volna érdektelen tudnunk, hogy a halászat említett módját vájjon a telepesek vitték-e magukkal, vagy új lakóhelyükön tanulták ? A cikk azonban erre nem terjeszkedik ki. (Erdély 1912. 55—59).