Századok – 1912
Történeti irodalom - Friedreich István: A Széchényi-monographia kérdéséhez 713
•történeti irodalom. 715 misítás miatt pellengére állítani, a minő Koller volt, a pécsi püspökség historikusa. Koller azt állította, hogy a Sztárayaknak wasserburgi Wenczelintől való származását a család levéltárában őrzött eredeti oklevelek igazolják, Nagy Gyula szerint pedig nyoma sincs olyan iratnak, melyre téves tudományát alapíthatta volna. (Sztáray-oklevéltár I. к. XI. 1.) Orbán Balázs a székelyföld leírásában Katona, Fejér és Nagy Iván nyomán emlékezik meg az Andrássyaknak Szent István korában szereplő őséről,» a Scythiából kijött vezérektől származó Andrásról«, a ki egy torna alkalmával minden magyar leventét legyőz, azután egy gúnyolódó külföldi bajnoknak sisakos fejét s páncélos vállát egyetlen kardcsapással leszeli s ezért a királytól Erős melléknevet s czímert kap, idővel Erdély kormányzója lesz s derék és névszerint is megnevezett fiakat nemz (II. kötet 35. l.);s valószínűleg hallott Szabó László is Bonfinius mesterkedéséről, a ki a trónra jutott Hunyadiak őseit a római Corvinus nemzetségben találta meg. Ismeretes Forstall Márknak, Zrínyi Miklós papjának és titkárának Stemmatographiája, mely a Zrínyieket a gens Sulpiciával s Galba császárral hozta kapcsolatba (Széchy K. Gr. Zrínyi Miklós a költő. I. 3.), s római eredetet, az Anicia-nemzetségből való származást tulajdonítottak a Frangepánoknak is, míg a Bánffy-családnál beérték Thonuzaba családalapító voltával. Esterházy nádor is maga ültette Atilláig és Nimródig felmenő családfáját s a Tropheum Domus Esterasianae egymagában] elegendő arra, hogy Szabó Lászlónak állításom folytán keletkezett nagy megütközését lecsillapítsa. S vájjon ha a vagyonhoz jutott nemeseinbereknek évszázadok óta nem lett volna állandó törekvése a vagyon mellé ősök szerzése is, vájjon mi vitte volna romlásba a szerencsétlen »Átkos emlékű« óta a tavaly elcsapott vármegyei levéltárnokig azoknak túlnyomó többségét, a kik jó pénzért készített hamis oklevelek és nemesi bizonylatok segélyével vágtak eret sok hiú gazdagnak erszényén. S nem találkozunk-e a mai demokrata világban is egész sereg olyan emberrel, a ki kiemelkedve elődei szerény helyzetéből egyszer csak nemesi előnevet kezd használni anélkül, hogy diplomáját valaha bárki látta volna ? Nem állítottam azonban egy szóval sem, hogy az őshajhászat magyar speczialitás lett volna. Nyugaton talán még jobban virágzott, mint nálunk. Francziaországban a restauratio után felállított nemesi törvényszékek százával tiltottak el meggazdagodott családokat és kalandorokat a nemesi és mágnásczímek és czímerek használatától s Franczíaország történetében a híres Colbert esetében találkozunk az ősszerzésnek talán az egész világ történetében legtypikusabb példájával. Ez a híres államférfi a cseri-barátok rheimsi templomából egy éjjel elvitette nagyatyjának, a Long-vetu-höz czímzett gyapjukereskedőnek síremlékét s helyére másikat állíttatott, a melyre ódon nyelven rávésette a skót eredetű nemes lovagnak, Colbertnek tetteit. Mikor azután az udvar nemsokára Rheimsben tartózkodott, fiával és vejeivel a templomhoz hajtatott s tüntetőleg ájtatoskodott állítólagos ősének síremléke előtt. (Ballagi Aladár : Colbert I. 23.) 4 (i*
