Századok – 1912
Történeti irodalom - Friedreich István: A Széchényi-monographia kérdéséhez 713
69 2 történeti irodalom. Az új főnemesek azon szokása tehát, hogy czímiikhöz s állásukhoz ősöket is keresnek, a történelemnek egyik legközönségesebb jelensége s e jelenség constatálását csak olyan észjárás mellett lehet erkölcsi megbélyegzéssel fenyegetni, mely a mult emlékeiből csak okleveleket, betűket, neveket lát, de annak szellemét, jellemét meg nem érti. S még taktikának is rossz a mágnáscsaládok mellett ilyen könnyen megczáfolható pathetikus felszólalásokkal állani ki a síkra. Legyen nyugodt Szabó, a magyar főnemesség igazi érdemeiből mit sem von le az a tény, hogy eleik hódoltak a rendi világban mindenütt elterjedt szokásoknak, a tudománynak azonban nem válik becsületére, ha ilyen szerecsenmosdató szerepre alacsonyítják. Hanem hát mindez mellékes kicsiség ahoz a főkérdéshez képest, hogy Széchenyi György megnemesítésével kezdődik-e a Széchenyicsalád nemessége, vagy pedig — mint Szabó állítja — századokkal előbb. S bírálatom és e czikkem megírásában is nem az a czél lebegett előttem, hogy Szabó könyvének a gyengeségeit kimutassam, hanem az, hogy az általa hirdetett történeti valótlanságnak köztudattá válását megakadályozzam. A Horváth Sándor czikkére adott feleletből azt látom, hogy Szabó görcsösen ragaszkodik leszármaztatása eredményéhez, érvelése azonban minket egyáltalában nem győz meg. Kívánatos azonban, hogy épen a Széchenyi-család származását tisztán láthassa történetírásunk, ajánlom tehát, hogy terjeszszük ezt az ügyet egy tudományos jury elé. Az eldöntendő kérdés csupán csak az lenne, hogy helyes-e az a kapcsolat, melylyel Szabó László az 1629-ben megnemesített Széchenyieket a régi Széchenyiekhez fűzi, mert ha ebben igaza van, akkor a családnak 1629-nél régibb nemessége az ő középkori adatainak helytelensége daczára sem vitatható. Nevezzen meg mindegyikünk három-három történettudóst, azok majd választanak maguknak elnököt s hiszem, hogy az ő lelkiismeretes vizsgálatukéi fogja dönteni a vitás kérdést. ítéletüket természetesen mindegyikünk közli ott, a hol álláspontját kifejtette : én a Katholikus Szemlében, Szabó László pedig a monographia következő kötetében. FRIEDREICH ISTVÁN.
