Századok – 1912

Történeti irodalom - Váczy János: Kazinczy Ferencz levelezése. I–XXI. Ism. Dénes Lajos 683

686 •történeti irodalom. 686 ményeken kivűl — nagyon gyakran akasztotta vagy nehezítette meg az írásain mindig érezhető számító műgond. Érzés- és gondolatvilágához, jelleméhez is nagyon sok adattal szolgálnak e levelek. Szereti a meggyőződés nyilt és őszinte megvallását, nagy barátja a nyilvánosságnak (ezért fájlalja a czenzura szigorúságát), küzd a véleményszabadságért és — bár maga a gyakorlatban nem egyszer elfogult — türelmességet hirdet és követel minden meggyőződés számára. Vallási kérdésekben a legmesszebbmenő liberalizmusnak képviselője, a mit családi életén kivűl az a baráti viszony is igazol, a melyben más felekezetű papokkal volt, de legszebb bizonysága ennek mégis az a levélváltás, a melyben Guzmicscsal a keresztény felekezetek uniójáról folytat igén érdekes eszmecserét. (18. kötet). Barátaival szembenjósága, elismerése, áldozatkészsége nem ismer határt. Ügy gondoskodik műveik kiadásáról, mint a sajátjairól. Odaadó szeretettel támogatja őket még anyagilag is, olyankor is, a mikor ő maga sincs éppen bőviben az anyagi javaknak. Minderre számos példával szolgálnak levelei. Az elismeréssel nem takarékoskodik, bár nem kedvező véleményét sem hallgatja el, de igen érzékenyen hat rá, ha őt éri gáncs vagy elitélő kritika. Nagyon érdekesen világítják meg levelei lojalitását az uralkodóval és a dinasztiával szemben, valamint viszonyát a fennálló politikai és társadalmi rendhez is. Kazinczy, a ki az irodalomban a radikális újítás, a bátor reformtörekvések zászlóbontója és szószólója volt, politikai és társadalmi kérdésekben rendkívül óvatos és a reformmozgalmakkal szemben tartózkodó volt. A legizgalmasabb megyei gyűléseken, a mikor a gravamenek szinte puskaporossá tették a hangulatot, valamint leveleiben is, mindig a kiegyenlítés, a csendes és nyugodt hangú lojalitás képviselője volt. A szabadságeszmék persze mélyen gyökereztek lelkében, de mégsem jutott ezek nyomán olyan messzire, mint Berzeviczy Gergely', a kinek gazdasági és kereskedelmi reformeszméi a parasztság nyomorúságát tolták a kérdés előterébe. Berzeviczy nézeteivel szembe helyezte őt erős nemzeti érzése, mely attól féltette nemzetét, hogy e gazdasági reformok (idavezetnek bennünket, hogy »austriakusokká leszünk« (6. köt.). Hogy a merészebb politikai reformoktól félt, érthető korábbi tapasztalataiból és fogságban eltöltött éveinek emlékezetéből. A nemesi felkelés is rendkívüli nyugtalansággal töltötte el. Azt írja pl. Oserey Farkasnak, hogv napokon keresztül nem tud az izgatottságtól aludni. Főképp az a sejtelem izgatta, hogy Napoleon dinasztiát akar alapítani, a mi sok baj forrása lesz. Azután a megalázó béke fájdalma gyötörte. És mindebben csak egy vigasztaló momentumot talált, hogy a nemzet hű maradt lojalitásának hagyományaihoz,