Századok – 1912

Történeti irodalom - Váczy János: Kazinczy Ferencz levelezése. I–XXI. Ism. Dénes Lajos 683

•történeti irodalom. 687 A levelezés történelmi érdekű részeiből figyelemreméltók és sok érdekes adatot tartalmaznak azok, a melyek a devalváczió idejéből valók és ennek hatását festik (8—10. köt.), továbbá a melyek Napoleon hadjáratairól, orosz vereségének híréről, a lipcsei csatáról, majd később (17. köt., 1820—21-iki levelek) a király budai látogatásáról, a spanyol és olasz forrongás híreiről, a megyék ellenállásáról és ennek az olasz carbonarismussal való állítólagos összefüggéséről, majd a 25—27-iki országgyűlés eseményeiről, stb.-ről szólnak. Rendkívül érdekesek történelmi szempontból ezeken kivűl Kazinczy öcscsének, Lászlónak levelei is (1. és 2. kötet), a melyek különösen József császár uralkodásáról mondanak el igen becses részleteket, nemkülönben a szerencsétlen kimenetelű belgrádi csatáról (1787.) és Gradiska vívásáról (1788). Kazinczy László levelei között azonban azok a legértékesebbek a történetírás számára, a melyekben a tábori életet, a tisztek és legénység életmódját írja le, a mire >>a mult (t. i. 18.) század két utolsó tizedéből nincs érdekesebb, hívebb és megbízhatóbb forrásunk« e leveleknél. (Váczy). Legtöbb haszonnal persze az irodalomtörténész tanulmányozhatja e levelezést. Nemcsak azokra az írókra vet ez világot, a kikkel Kazinczy levelezett, vagy a kikről a levelekben gyakran szó van, hanem általában annak a kornak irodalmi és tudományos viszonyaira. Magunk előtt látjuk a küzdelmet először az olvasóközönség megteremtéséért, az irodalmi érdeklődés felkeltéséért és minél szélesebb körre való kiterjesztéséért, majd a mikor ez már annyira a mennyire megvan, a harezot az ízlés nemesbítéséért, az aesthetikai Ítélet szempontjainak tisztázásáért és a kritika jogaiért. Látjuk azt a nehéz küzdelmet, a melyet íróinknak egyrészt az anyagi akadályokkal kellett megvívniok, hogy műveiket kiadhassák, másrészt az érdektelenséggel vagy elfogultsággal kellett folytatniok, hogy írói becsvágyuk és aesthetikai hitvallásuk elismerésre vagy legalább méltó érdeklődésre találjon. Szemünk előtt vannak a nagy és lelkes kezdeményezések, a közönyt ostromló bátor initiativák, tervek és tettek, a melyek akár sikerültek, akár nem, íróink becsvágyát csak fokozták. Látjuk az Akadémia tervének felbukkanását, majd megvalósulásakor az egész írói tábor lelkes munkáraindulását. Látjuk folyóiratok keletkezését, elmúlását, majd ismét újabbaknak életre támadását. Figyelemmel kísérhetjük a nekilendült irodalmi élet nyüzsgését, sok érdekes és új adatot találván az egyes »irodalmi pörök« megvilágításához : az árkádiai, iliászi, conversationslexikoni pörhöz, Kazinczynak Csokonaihoz, a debreczeniekhez, a dunántúliakhoz való viszonyára, de legfőképen a nyelvújításiíharezra. Ez utóbbi tekintetben különösen sok új adattal szolgálnak a leve-