Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - VI. közl. 662

AZ ILLYRISMUS ÉS GAJ LAJOS LEVELEZÉSE. 671 mondják a határozatot, hogy a tisztviselőktől a sziavon nyelv ismerete megkívántassák ; valaki emlegette ugyan a magyar nyelv követelését is, de lehurrogták; sőt maga az administrator is leintette. Hogy Horvátországban a horvát nyelv lépjen a latin helyébe, azt Gaj hívei szívből óhajtják ugyan s a magyar vezető politikusoknál sem találna az indítvány heves ellenzésre, de a megyéken és a száborban a gondolat nehezen propagálható ; az illyi pártiak is inkább remélhetik az udvar pártfogását, ha konzervativeknek mutatkoznak s a latin nyelvhez való ragaszkodást hangoztatják. — Agjics Kajo 1836 augusztus 2-án említi Gajnak: oda kellene hatni, hogy a horvát legyen a hivatalok nyelve, vagy egyelőre legalább azt sürgetni, hogy a hivatalokban a horvát beadványt is elfogadják; mert mégis csak nevetséges — mondja — hogy Szerém megyében a horvát ember csak latin vagy magyar irattal fordulhat a hatóságokhoz, de horváttal nem. — Vakancsics Antal 1839 augusztus 5-én írja, hogy Klobucsártól nyert értesülése szerint Pozsonyban a horvát küldöttek tárgyalják a kérdést, hogyan lehetne Horvátország hivatalaiba a horvát nyelvet bevinni ; a magyar vezető politikusok, mint pl. Deák, Klauzál, Somsich s mások helyeslik az óhajt, csak azt kötik ki, hogy akkor mindenütt magyar tolmácsokat is alkalmazzanak. A szlavóniai Zsitvay és Posavac azt óhajtják, hogy a törvénykezésnél a jegyzőkönyveket és az ítéleteket horvát nyelven szerkeszszék, de a helytartótanácshoz küldendő repraesentatiókat magyarul. — Mikor végre az 1847-i tartománygyűlésen tárgyalják a kérdést, Galac Károly okt. 31-én értesíti Gajt, hogy a gyűlés elfogadta az indítványt, mely szerint Horvátországban a hivatalok nyelve a horvát legyen ; a magyarság részéről nem lesz akadálya s igy a legfelsőbb jóváhagyás is remélhető.1 A visszhang, melyet Széchenyi Istvánnak az Akadémiában 1842 novemberében mondott beszéde 2

a nemzetiségek körében keltett, szintén jelentkezik Gaj levelezésében is : Nugent Albert báró írja 1843 július 23-án Gajnak : úgy értesült, hogy Draskovics házában tanácskoztak arról, hogy Széchenyi Istvánhoz, ki akadémiai beszédében elítélte a nemzeti nyelvnek erőszakos terjeszaz 1843-iki tartománygyülésre való készülődés alkalmával s különösen azért ajánlja, mert számíthatnak arra, hogy a túrmezeiek és szentivániak aligha jönnének tömegesen oda. Az 1848 márczius 25-én tartott zágrábi nemzetgyűlésen is felmerül a kívánság, hogy Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia egyesíttessék, évenként országgyűlést tartson felváltva Zágrábban, Eszéken, Zárában és Fiúméban. 1 Pisma ... 5., 284. és 68. levél. s L. Széchenyi István gróf munkái. II. k. 1887. 226—262. 1.