Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - VI. közl. 662

672 DK. SZEGEDY KEZSŐ. tését, köszönőlevelet intézzenek-e. Szerinte Széchenyi csak kötelességét teljesítette, de ha mégis köszönőirat küldését határozzák, felhatalmazza Gajt, hogy az ő nevét is felhasználhassa.1 Mikor Gaj a politika terére viszi a küzdelmet, számosan üdvözlik, de vannak olyanok is, kik mérséklik. Ozsegovics Metell 1842 július 23-án értesíti, hogy Varasdmegyében visszatetszést keltett az erőszakoskodás ; nagy az elkeseredés az illyrpártiak ellen és keresik a túrmezeiekkel az összeköttetést.2 Hogyan gondolkoznak ezen törekvésekről a bécsi körök, arról Yraniczany Ambrus küldi szorgalmasan az értesítéseket. 1844 február 22-én jelzi, hogy Zdencsay főispán kénytelen lesz távozni, hogy a bán nem akar főispánt, hanem administratort kér ; a tisztújítás eredményeit nem akarják megsemmisíteni, mint ahogyan eat a túrmezeiek grófja kívánja, de rövidesen új restauratiót várhatnak ; a túrmezeiek azonban nem nyernek személyenkénti szavazatot. — Míg a nádor él, addig a horvátok nem remélhetnek külön kormányszéket. A bánnak a főrendekkel indulatos kifakadásai miatt lesznek kellemetlenségei, még párbajt is kell vívnia. A horvát magistratus gyönge, arra ne bízza az illyr párt ügyeit, csak tartsanak ki maguk a megyegyűléseken. A sok baj mellett is örvendhetnek, hogy a túrmezeieket letörhetik. Kulmer báró sok sikert remél az illyrek részére, nem lesznek a latin nyelvhez kötve, mint a magyarok gondolják ; legyenek csak türelemmel, bevihetik majd nemzeti nyelvüket a hivatalokba is. — Két nap múlva már más szemmel nézi Vraniczany a helyzetet : kevés jót vár az administratortól az illyrismus részére ; a vezetők nem eléggé erélyesek, a tisztviselők önzők, Kulmer báró nagy optimista ; kevés a kilátás arra, hogy a restauration az illyr párt győzedelmeskedhetik, mert a kanczellár, minthogy zágrábi polgárok is a királyhoz intézett kérelemben panaszkodnak a pánszlavisnms terjesztése és a párt erőszakoskodása ellen, nem ajánlja a túrmezeiek letörését.— 1841 márczius 1-én értesíti Gajt, hogy horvát küldöttség járt Ferencz Károly főherczegnél, Kolovrat ministernél és Sedlnitzkinél ; előadta, hogy a horvátok nem nyugodhatnak meg abban, hogy a törvények ezentúl csak magyar nyelven szerkesztessenek és a horvátok ezeket a helytartótanács latin fordításában kapják ; kérik ö Felségét, hogy számukra a latin fordítást külön írja alá ; kérik a túrmezeiek ügyének rendezését, hiszen egyénkénti szavazathoz való joguk nincs törvénybe foglalva, ezt a helytartótanács adta nekik a kanczellária és legfőbb forum hozzájárulása 1 Pisma . . . 143. levél. 2 Ugyanott 106. levél.