Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - VII. és befejező közlemény 649

650 i'est aladár. dálum) nem szabad elkövetnie ; — megölt fiáért pedig se szóval, se tettel nem szabad bosszút állania.1

Csak miután e föltételeket elfogadta, térhetett vissza ismét Fiúméba ; ugyanez év május utolsó napján már ismét a városban találjuk.2 Sok tekintetben érdekes háttere van a föltételek utolsó pontjának, mely szerint Márk pap megfogadni köteles, hogy nem áll bosszút fia haláláért. Ez a fiu olyan alma lehetett, amely nem messze esett fájától : házsártos, kötekedő természetű. Az okmányok »Antonius dictus Antonaz» néven említik. (Antonaz vagyis Antonazzo peiorativuma, »rossz« mellék jelentéssel bíró alakja az Antonio-nak. Az olasz irodalmi nyelv ily jelentésű — accio képzőjének a velenczei tájszólásban = azzo felel meg. V. ö. uomaccio =rossz ember, ragazzaccio = rossz gyerek, vinaccio = vinkó, lőre.) Ez az Antonaz hát amolyan falu rossza, duhaj fiatal ember lehetett. Jellemére élénk világot vetnek erőszakos halálának körülményei. Egy okmányunk ugyanis részletesen előadja az eseményt. A grófi palotában (»in palatin domini de Valse,« vagyis a várkastélyban) Raunacher Jakab kapitánynál tánczestély (corea) volt. Amint javában folyt a táncz (»dum corizaretur«), Radolich Márk pap fia, a mondott Antonaz, — a ki alig volt meghíva, — álarczosan elfátyolozva (larvatus, liabens vellum ante faciem) betolakodott és nagy botrányt mívelt. Némelyek szerint megcsókolta a vendéglátó kapitány leányát, mások szerint csak csókot vetett feléje. Ebből, úgy látszik, nagy kavarodás támadt, melyben a merénylő, — a ki támadóival valószínűen verekedni kezdett, — életét vesztette. Megölő je gyanánt Chergnavezich Barulus (Bertalan) fiumei polgárt emlegették. A kapitány aztán a tanácscsal együtt vizsgálatot tartott ez ügyben. A közvélemény inkább a merénylőt, mint gyilkosát ítélte el. Okmányunk szerint Rusevich Antal polgár, Vida bíró fia, úgy nyilatkozott, hogy nem volt ugyan jelen az esetnél, de ha ott lett volna, az illetőt ő is megverte, hajánál fogva czibálta s a palotából kilökte volna. Rocca Miklós polgár (Ser Nicolaus a Rocha) meg úgy vallott, hogy ő ott volt, de nem látta az esetet ; mikor a mellette állók figyelmeztették, csak azt látta, hogy Antonaz közvetlen a kapitánykisasszony mellett van. Ha látta volna a dolgot, bizony egyikük pórúl járt volna, — A tanács a tanuk kihallgatása után a gyilkossággal vádalt Chergnavezich Barulust felmentette (»ipse erit liber a prescripto Antonio«) ; — az azonban nincs kimondva, hogy nem volt része a dologban. A megöltnek rokonai azonban nem nyugodtak bele a fölmentésbe és az ügyet Reichenburger Jánoshoz, a Wallsee grófok 1 L. C. 380. 1. (1449. V. 13.) a L. C. 381. 1.