Századok – 1912
Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - VII. és befejező közlemény 649
FIUME A ХУ. SZÁZADBAN. — HETEDIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. — Mennyi alapja volt e vádaskodásoknak, azt nem tudhatjuk. Wallsee Rambert gróf 1444-iki kiváltságlevelében az az intézkedés foglaltatik, hogy adósságot Fiúméban idegentől csak akkor szabad behajtani, ha az adóslevélben ez egyenesen ki van mondva, vagy ha az adósság Fiúméban köttetett.1 A vád első része arra látszik mutatni, hogy a fiumei kormány e tekintetben néha túllépte illetékességi hatáskörét. Tény az, hogy a szabadszájú pap ez egyszer darázsfészekbe nyúlt. A tanács az üzenet vétele után maga elé idéztette — a S. Vito templomba — és kérdőre vonta. Miután Radolicli beismerte, hogy a terhére rótt szavakat csakugyan mondotta, s e vallomást Zaninich Márton polgár, a ki az üzenet átadásánál jelen volt, mint tanú szintén megerősítette, a tanács a következő szigorú ítéletet hozta : »tekintetbe vévén, hogy Márk pap Fiume községében lázadást szítani és meghasonlást előidézni törekszik, kétszáz arany bírság terhe alatt rögtön el kell hagynia a várost és onnan tíz mértföldnyi távolságra költöznie ; visszatérnie tilos ugyanekkora bírság terhe alatt, mindaddig, amíg arra a hübérúrtól vagy a tanácstól engedélyt nem nyer.2 A hevesvérű Radolich pap tehát kénytelen volt a száműzetés keserves büntetését elviselni. Csak öt hónap múlva kapott kegyelmet és engedélyt a visszatéréshez, akkor is csak feltételesen. Elébb ünnepélyesen meg kellett fogadnia, hogy : ezentúl soha és sehol sem avatkozik a hatóság dolgaiba ; — senkit sem fog szidalmazni, legkevésbé pedig a tanácsurakat ; — nem szabad ügyvédeskednie (advocare) a hatóság előtt senki képviseletében, — testvérei és cselédei kivételével;3 — semmiféle botrányt (scan-1 L. C. 174. 1. A szabadságlevél kelte : 1444. V. 27. 2 »considérantes quod predictus presbiter Marcus querit incitare rumores et facere desidia« (sic) stb. L. C. 368. 1. 1449. I. 22. 3 Ügy látszik e feltételből, hogy valami idegen adós hozzáfordult pártfogásért, s mivel mégis elítélték, azért gerjedt a prókátorkodó pap akkora haragra a tanács ellen. SZÁZADOK. 1612. IX. FÜZET. 42
