Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 632

tárcza. 635 a bécsi magyarellenes törekvésekért lelkesedő és még kevésbbé objektív Schwickerrel polemizál s a másik végletbe sodródik. (U. o. 260. k. 74—80.1.) — d) Gábor Gyula : A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. — Az ismertető ezt az utolsó évtized egyik legjobb magyar monographiájának mondja, s csak egy fogyatékosságot talál benne, hogy t. i. az erdélyi és horvát-szlavonországi állapotok méltatása nem eléggé kimerítő. (U. o. 261. k. 84—89. 1.) — e) Thallóczy Lajos : Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok. — Teljes elismerés illeti a munkát, csupán azt sajnálja az ismertető, hogy a szerző nem karolta fel azon eredményeket is, melyek az ismertetőnek Херпег Стеван ВукиЬ (Зборник у част В. Jamba, Берлин 1908.) cz. monographiájában és Ruvarac J.nél (Глас Српске крал. акад. XVI.) találhatók. (U. о. 266. k. 76—81.) Roska Márton felsorolja a tűzélesztésnek hazánkban ma is divatozó néhány ősi módját. Kár, hogy forrásidézeteit a szöveg között hagyta s ezzel munkája olvasását ok nélkül nehézkessé tette. (Az E. M. E. vajdahunyadi vándorgy. emlékkönyve, 1912.) Sándor Imre (Csikszentmihályi) a Varjú Elemér által szerkesztett Bánffy-oklevéltár (I. 1214—1457) alapján röviden összeállította az első Bánffyak családtörténetét (Gen. Füzetek, 1912. 2. sz.) — Ugyancsak Sándor Imre (U. o. 4. sz.) pontosan meghatározta Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda 1477-ből való síremlékét, a mely jelenleg (két darabban és szélein lefaragva) a tövisi róm. kath. templomban van, a hová valószinűleg Gyulafehérvárról került. Seherzer Iván a »Rad jugoslavenske akademije« 182. kötetében (181— 224.) az ú. n. bugarsticákról értekezik, azaz a XVII. századból és XVIII. század első feléből dalmát feljegyzésekben reánk maradt horvát népi vitézi énekekről ; nem foglalkozik az ezen hősi énekekhez fűződő fontos kérdésekkel, melyeket Jagié V., Novakovié S. és Soerensen A. az »Archiv für slav. Philologie« egyes köteteiben felvetettek, t. i. hogy énekelték-e ezen alkotásokat, vagy csak elbeszélték, s ha énekelték, kísérték-e az éneket hangszerrel ; mily viszonyban áll ezeknek verselése a ma hallható délszláv népi hősi énekek verseléséhez, a >>deseterac«-hoz (tízeshez) ; minek tulajdonítható a bennük uralkodó előkelőbb hang ; nem változtattak-e a feljegyzők a népi énekesektől hallott énekeken stb., hanem csupán külső és belső technikájukról szól, szinte statisztikai összeállításban tüntetve fel, mely kéziratban hányszor fordulnak elő 5—-11 [[5—12 tagú sorok, hogyan alakúi a két hosszú sor közé eső refraine-szerű rövid (6-os) sor, hol fordúl elő rím ; betűrendes jegyzékbe szedi a sűrűbben használt állandó jelzőket, feltüntetve, mily jelzett szóval hányszor található az illető jelző. Lényeges kérdések fejtegetése sokkal inkább érdekelhetné itt a magyar, ságot, hiszen ezen bugarsticákban sűrűn szerepelnek magyar történeti hősök s ily énekekben magyar szellem uralkodik. Soos Ferencz megírta a kudui Soos-család történetét, melyből több jeles református pap származott. A munka genealógiai része nagy után-41*