Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 632

636 tárcza. járással és pontossággal készült. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a kudui Soos Farkastól származó V. Ferencz rövid életrajzában Zalasdon említett »várkastély« csak egyszerű, Mansard-tetós, egyemeletes kúria, (Gen. Füzetek, 1912. 1. és 2. sz.) Takáts Sándor folytatja és befejezi »A török-magyar bajviadalok «-ról szóló becses tanulmányát. (Budapesti Szemle, 1912. jul. sz.) Vargha Zoltán (Görzsönyi) megírta és jó leszármazási táblával látta el a Szemerjai Szász-család történetét, a melyből Szász Károly kiváló jogtudós, ref. püspök és utódai származtak. (Gen. Füzetek, 1912. 3. és 4. sz.) Vass Miklós Homorodszentpáli Komis György külföldi egyetemi tanulásáról értekezik. A fiatal Komis 1587-ben ment Heidelbergbe s onnan 1591-ben Paduába, hol 1593-ban meg is halt. Az értekezés leginkább Kornis Györgynek az Erd. Muzeum levéltárában levő hét levelén épül ff], de a kor és a viszonyok rajzában már Vass Miklós szélesebb adatalapokra terjeszkedik ki. (Keresztény Magvető, 1912. 4. sz.) Or. Vay Péter folytatja >>A latin és angolszász elemek harcza Középamerikában« cz. igen érdekes tanulmányát (Katholikus Szemle, 1912. VIII. sz.), a melynek elsősorban is az kölcsönöz belső erőt, hogy az író nemcsak az irodalom, hanem személyes megfigyelései alapján is jól ismeri a tengerentúli dolgokat. Welschinger H. Sir Robert Moriernek, a hetvenes évek kiváló angol diplomatájának, Bismarck ellenlábasának alakját mutatja be most megjelent emlékiratainak alapján (Revue des deux mondes, 1911. szept. 1.). Hogy Jókai Mórnak a Bismarckkal való beszélgetését (Jókai összes művei XCVII. 429. stb. 11.) a külföldi írók mennyire ébren tartják még most is, ez a kis rajzolat is élénken bizonyítja. A vaskanczellár Jókai-féle, de soha meg nem czáfolt nyilatkozatához : »Ha földrajzi szempontok nem kívánták volna, soha sem csatoltunk volna Németországhoz egy arasznyi franczia földet sem !« — Welschinger is hűségesen hozzá teszi : ce propes a été ropporté par Maurice Jókai. Závodszky Levente az adatok új csoportosításával és megvilágításával beszéli el Thurzó Imre gróf wittenbergi rektorságát, a mi nem egyedül álló jelenség ugyan, de mégis ritkaságszámba ment még az akkori diákvilágban is. (Magyar Középiskola, 1912. VII. sz.) — Ugyancsak Závodszky a Magyar Figyelő 1912. XIII. sz.-ban leírja a János király pártjára szegődött Héderváryak német fogságát. A jórészt eredeti kutatáson alapuló rajzolat eleven és tanulságos képet mutat be Jánosnak és Ferdinándnak az országra sok pusztulást hozó korából. A Historische Zeitschrift (13. köt. 1. füz.) irodalmi rovata alapján a következő magyar vonatkozású tanulmányokat jegyezzük ki : Joachim E. (Mitteil. d. Instit. f. österr. Gesch. Forsch. 33. f.) a német lovagrendnek 1429-ben hazánkba történt letelepítésérő] szól königsbergi oklevelek nyo-