Századok – 1912
Tárcza - Történetirodalmi szemle - 632
634 tárcza. a melyek régebben s újabb időben a turáni nép nagy múltjának kutatására vezettek sok jónevű tudóst s még több vállalkozó szellemű műkedvelőt. Ez utóbbiak csak ártottak a dolognak. De ma már mégis konstatálható, hogy a további kutatás apránkint szigorúan tudományos mederbe terelődik. Ez a dolgozat is jó útmutatóúl szolgálhat. Itt jegyezzük meg, hogy Márki Sándor tanulmánya eredetileg török nyelven jelent meg a konstantinápolyi »Türk jurdn« tud. és irodalmi szemle 1912. 14. sz.-ban. (Földrajzi Közlemények, 1912. V. sz.) Melich János az »Irodalomtörténet« 1912. VI. sz.-ban érdekes művelődéstörténeti háttérrel mutatja be azt a két, Krakkóban 1527-ben nyomtatott, tehát eddigi ismereteink szerint a legrégibb magyar nyelvű szöveget tartalmazó nyomtatványt, a melyeknek felfedezése történetét a Magyar Könyvszemle 1912. II. sz.-ban mondja el. Pékár Gyula, a troubadour világ magyar írója, »A troubadourok költészete« czímen nagyobb tanulmányt írt, a melynek egy része az Akadémiai Értesítő 1912. jun.—jul. sz.-ban jelent meg. Könnyen olvasható, színes, megnyerő munka, de hiányzik belőle a történetbúvár mélysége. Rácz Lajos gróf Teleki Józsefnek (1738—1796) Rousseauval való összeköttetését kutatva a M. Tud. Akadémia Teleki-kéziratai között három nagybecsű levélre akadt, melyeknek tartalma alapján teljesen tisztázódik az eddig homályos kérdés. (Budapesti Szemle, 1912. szept. sz.) Radonics János az újvidéki szerb irodalmi társaság folyóiratában (Летопис Матице Српске) élénk figyelemmel kíséri a magyar történetírást és beható tartalmi ismertetésben részesíti főleg azon monographiákat, melyek a magyarországi szerbség ügyeit is érintik. A folyóirat újabb füzeteiben ismertetett magyar művek a következők : a) Márki Sándor : II. Rákóczi Ferencz. — Az ismertető különösen а XII. fejezetnek szentel több figyelmet (»Rákóczi és a szerbek«) ; szerinte a szerzőnek III. Arzénia patriarchának Rákóczival szemben tanúsított magatartását csak akkor sikerült volna teljesen megmagyaráznia, ha behatóan méltatta volna a szerbeknek helyzetét II. Rákóczi Ferenezig és kiemelte volna, hogy a szerbek ügyeit Bécsből mindig a magyarság megkerülésével intézték és ezzel a szerbeket tisztán Bécstől tették függőkké. (Летопис 253. k. 73—76. 1.) — b) Borovszky Samu : Bács-Bodrogh vármegye. — Az ismertető teljes elismeréssel adózik a monographiaszerkesztőjének azért, hogy a bácskai szerbség ismertetésére Hadzsies Antalt, а »Матица« egykori elnökét kérte fel ; de kifogásolja azt, hogy a bunyeváczokat ismertető fejezet írója, Belosics, a politikai tendencziától máskülönben mentes munkában kiemeli, hogy az Antunovicsok, Latinovicsok, Mukicsok, Milasinok, Parcseticsek, Pijukovicsok, Rudicsok, Vojnicsok stb. szívben és nyelvben annyira megmagyarosodtak, hogy már csak nevük utal idegen eredetükre. (U. o. 258. k. 86—89. 1.) —- c) Szentkláray Jenő : Mercy Claudius Florimund kormányzata a Temesi Bánságban. — Az ismertető dicséri a szerző tárgyilagosságát, mely csak akkor hagyja el, mikor az ugyanezen tárgyról író,