Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - VI. közl. 569

ф fiume a xv. században. 573 már а XV. században olasz nyelven hozza végzéseit ; habár hiteles adatunk van arra, hogy még а XVII. század elején is akadtak tanácsosok, a kiknek fogyatékos olasz nyelvtudása miatt szükséges volt a fontosabb okiratokat nllyrűh (azaz horvátul) is elmagyarázni.1 A kétféle nemzetiségi elemnek ez a szoros együttléte és folytonos egymásra hatása igen érdekes jelenségekben mutatkozik. Olasz bevándorlók fiai a helyi szláv hatás alatt — legalább nevükben — elhorváto sódnak. Igy Anconából betelepszik ser Donatus Calleli ; ennek fia Máté (később bíró) az okmányokban eleinte mint Matteus ser Donáti Calleli, később már rendesen mint Matteus Donadovich szerepel.2 Ser Andregetus pékmesternek unokája (mepos«) már: Antonius Andregetich ; — a ser jelzés nélkül, a mi nem egyéb, mint az olasz vmesser« ( = monsieur) rövidített alakja s így rendesen az olasz nemzetiségnek is ösmertető jele.3 — Bolsagnich Balázs ácsmesterről egy okmányból utólagosan megtudjuk, hogy atyja neve még Bolsagna Jakab volt.4

— Zaninich Márton (néhol : Martinus quondam Zanini) nem más, mint »a Zanin fia«.5 (Zannin velenczei kicsinyítő vagy beczéző név, a. m. Giovannino az irodalmi olasz nyelvben — »Jancsi« —.) — Az olasz nevü ser Bachini néhai bíró fiából már Bachinich Jakab lesz (egyszer : Jacobus Bachinich, másszor : Jacobus quondam iudicis Bachini).6 — Lehet, hogy a sok horvát név közül több is a horvátos patronimikus végzet ragadós természetének köszönhető, mely hihetetlen módon tapad mindenféle, még foglalkozást jelentő névhez, sőt újból magában véve már patronimikus névhez is (Mikukc = Miklós fia ; MikuKcic = Miklósfi fia ; Plobanicli = plébánosfi ; Papich = papfi ; Kozarich = kecskepásztorfi ; Barberich = borbélyfi stb.). Másrészt azonban e körülmény bizonysága az erős horvát hatásnak is. Ily hybrid olaszhorvát családneveket különben még ma is találni Fiúméban s a tengerparton, mint Scaramucich, Biondich, Tomasetovicli stb. A lakosság kétnyelvűségét s a két nyelv keveredését nagyban előmozdíthatta a kétféle népelemnek semmi faji előítélet által nem gátolt összeházasodása, melyre elég gyakran találunk példákat. Az említett anconai ser Donato Calleli feleségét a 1 »Testimonium ... de verbo ad verbum, prout stat et iaeet, lectum et ülyrice. etiam interpretatum«. Tanácsjegyzőkönyv a fiumei városi levéltárban. Protocolli Capitanaei, 1603. VIIÍ/13. 2 L. C., passim. 3 L. C. 80. és 652. 1. 4 L. C. 138, 565, 733. 1. 6 L. C. 97, 360, 367, 371, 408. 1. e L. C. 269. 163. 1.