Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Észrevételek Horváth Sándor bírálatára 531
536 történeti irodalom. 536 az, hogy téves származási kapcsolatot engedjenek belevétetni véreik és azok utódainak szánt ezen örök emlékbe.1 Tagadhatatlan azonban, hogy Széchényi Mihály egyénisége gyengén illeszkedik bele az oklevél keretébe. De az eddig előkerült adatok nyomán belátjuk, hogy a család tudatosan hivatkozott Istvánffy munkájára, mert az örökítette meg a legszebben Széchényi életének legkimagaslóbb pontját : a veszprémi kapitányság elvállalását, a mely állást rövid idő múlva — összeférhetetlen természete miatt—el kellett hagynia ; a király kegyét elvesztette, a család tehát az ő halála után aligha jutott olyan oklevél birtokába, a mivel korábbi érdemeit bizonyíthatta volna. Egyébként, hogy a grófi oklevél kiadásánál a család reális alapra helyezkedett, az is mutatja, hogy a czímertervezetbe felvétette a grófosított György anyjának, Gellén Juditnak családi czímerét is, a koronáról napfelé röpülő sast. Az oklevél szövege mindamellett e tényről mit se szól. 5. A család rokonságára igen fontos részletet tartalmaz végül György grófnak 1700 deczember 20-án fiához írott levele, a melyben utasítja, hogy Gyöngyösön (Heves m.) látogassa meg nagyatyja és dédatvja házát s az ott lakó atyafiakat. Nála szegényebb emberekről lévén szó, e tényt még a legtúlzóbb felfogás se minősítheti ősök keresésének. Gyöngyösön valóban maradtak Széchényi Lőrincz eltávozása után is Széchényiek, a kik ott éltek a mult század végéig. Eredetüket meghatározni nem áll módunkban, mert a város levéltára, anyakönyvei 1654-ig, a megyei és szomszédos káptalani iratok szintén körülbelül addig mennek vissza. De az bizonyos, hogy 1654 előtt telepedtek meg a városban, nemesi jogokat gyakoroltak, részt vettek a felkelésekben, a megyei nemesek lajstromaiban benne vannak, — noha nemességet soha nem kértek. A Gyöngyösön élő Széchényiek egyike, György városbíró, 1667-ben kér ugyan czímeres levelet, de ez régi nemességét épségben tartja ; a többi Széchényi a régi pecsétet használja czímerül tovább is. Már pedig, lia a később gróffá lett Széchényiek emezekkel egy törzsből származnak, nemességüket 1629 előtti időben kell keresnünk. Szembeötlő az a tény is, hogy a gyöngyösi Széchényiek egyik ága 1840-ben visszamegy Becskére. Rövid fejtegetésünk tehát oda tér vissza, a honnan kiindultunk. 1 Fridreich bírálata (Katholikus Szemle, 1912. 243—247. 1.) abból az alapelvből indúl ki, hogy a Széchényiek »az új főnemesek rendes szokása szerint« tudatosan kerestek a grófi oklevéllel hamis ősöket. Nem tudom, azon kell-e jobban megütközni, hogy valaki a magyar főnemességet általában s különösebben a Széchényieket ilyen erkölcsileg kellőképen meg nem bélyegezhető váddal illeti, — vagy azon csodálkozni, hogy Horváth Sándor az ezen alapelvre épített ismertetéssel mindenben egyetért. Talán mindketten be tudnák mulatni az ősöket hamisító magyar grófok és bárók névsorát ?
