Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

-46 DR. BÁRÓ XYÁRY ALBERT. ügyének propagandáját, a melyhez való csatlakozásra Klapka, mint magán ember hajlandónak nyilatkozott, a döntést azonban ő is a nemzet részére tartotta fenn, mint a melynek egyedül van joga a saját koronájáról rendelkezni. Ez a nyilatkozat teljesen fedi a herczeg által folyton hangoztatott népsouverainitási elvet. A magyar emigratio részére felajánlott anyagi segítséget elfogadta Klapka, azt azonban óvatosságból kikötötte, hogy ha valamikor Magyarország érdeke és a nagy politika úgy kívánná, s Crouynak Turinban létele ártalmára lenne az ügynek, úgy a herczeg tegye át tartózkodási helyét más városba.1 Ágoston herczegnek a Klapka állásfoglalása volt az a bástya, a mely mögött megvethette lábát. A nyilatkozatot proclamatio alakjában tette közzé a herczeg, s ennek a fényétől beragyogva tartotta bevonulását Turinba, a melyet viszont Kossuth hagyott el. Crouy-Chanel a »Hotel de Bretagne«-ban rendezte be egy valóságos trónkövetelőhöz méltó udvartartását. Hogy a magyarok bizalommal közeledtek hozzá, azt elsősorban' Klapkának köszönhette, a kinek az emigránsok között igen sok személyes híve volt, a kik a tábornok állásfoglalása után hívei lettek a herczegnek is. Ezek közé tartozott elsősorban Pulszky, a ki 1860 közepétől éppen Turinban képviselte a magyar érdekeket. Mindennapos vendége volt a herczegnek nemcsak ő, hanem egész családja is. A harmadik, a ki mindjárt eleinte komolyságot adott az udvarnak, báró Nyáry Albert volt, a ki azon zaklatások miatt tartózkodott Olaszországban, a melyeknek a magyar szabadságharczban való részvétele miatt volt kitéve. Idealista rajongó volt, lelkesedett mindenért, a mi szép és a mi igazságos, s mikor történeti kutatásai alapján azt a meggyőződést merítette magának, hogy Ágoston herczeg csakugyan vérszerinti leszármazottja az Árpádoknak, egy perczig sem habozott, hogy annak az oldala mellé álljon, a ki e jogon a magyar korona felé nyújtotta ki kezét. A tiszta hazafiságtól és első uralkodó családunk iránti tiszteletből vezéreltetve, felajánlotta szolgálatait a herczegnek. A viszony annyira meleggé fejlődött ki közöttük, hogy később egészen a herczeg ügyének szentelve magát, mellette secretariusi tisztet töltött be, hűségesen kitartva oldalánál egészen odáig, míg csak az öreg herczeg minden reményétől megfosztva Párisba nem vonult vissza. Nagyobb szabású ember volt azonban, sem hogy munkálkodása irodai teendőkre szorítkozott volna. 0 az Ágoston herczeg udvarában nemcsak a magyar aristokratiát képviselte, hanem tudományos készültségével és vasszorgalmával az emigrationalis össze-1 Kossuth : Irataim az Emigratióból III. 724. 1.