Századok – 1912
Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - V. közl. 489
fiume a xv. században. 499 határozza meg, hogy az Dyrrhachiumtól (Durazzo) illetve Antivaritól az isztriai hegyekig terjed. Később pedig — úgymond — a horvátok egy törzse ide jővén, már avar lakosságot talált itt és ezeket legyőzte. — Ha fölteszszük, hogy a horvát törzs az avarok nyomán egész Dalmácziát, — az isztriai hegyekig — megszállotta, akkor e területbe beleesnék a Quarnero vidéke is, Fiume határával együtt ; s így ez a vidék már a X. század előtt nyerte volna horvát lakosságát és horvát uralom alatt is állott volna. Ezzel szemben azonban megoldatlan talány, miért nem • találjuk Fiumét és területét, mióta csak említés van róla, — horvát uralom alatt ? Mikor és mióta lett a Fiumara folyó a németrómai birodalom határvonala Horvátország felé ? Miért nem tartozott Fiume valamely horvátországi egyházmegyéhez ? — Hogyan és mikor illeszkedett a német birodalom hűbéri rendszerébe ? Vagy talán Fiume is azon tengerparti városokhoz tartozott, melyek Konstantinus szerint sem az avaroknak, sem a horvátoknak nem hódoltak be, hanem megmaradtak a császár — Fiume esetében a nyugat-római német császár — hűségén? — De még az is kérdés, létezett-e akkor Fiume egyáltalában ? Az Antoninus itinerariuma, az ókori és kora középkori írók egész Einhardig csak Tarsatticát (Tersattót) ismerik, Fiumét nem említik.1 Tény az, hogy Fiume amióta csak okmányilag szó van róla, sohasem tartozott politikailag Horvátországhoz. Másrészt az is tény, hogy a XV. században lakosságának jó része horvát eredetű és nyelvű. Első támaszpontunk a nemzetiség megállapításánál az okmányokban előforduló személynevek jellege. A patronimikus nevek -ich (-ics, -ity) végződése kétségtelenül horvát eredetre vagy legalább is horvát hatásra vall. Az okmányainkban előforduló mintegy 600 névből pedig egyremásra 200 ilyen végzettel bír. (Agabitich, — Agapitus fia; Benchovich — Benkőfi ; Blasinich — Balázsfi ; Fabianich ; Gallich — Gálfi ; Jurjevich — Györgyfi ; Maurich — Mórfi ; Micholich — Miklósfi ; Mladonich — Mladen fia ; Papich — Papfi ; Petrizich — Péterfi ; Simonich — Simonfi ; Stefanich — Istvánfi stb.).2 — Azonkívül jó számmal találhatók az okmányokban vezetéknévvé rögződött, horvátúl valami foglalkozást, tulajdonságot vagy származást jelentő név-1 Wesseling, Antonini Augusti itinerarium, Amstelodami, 1735. (273. 1.) — Plinius, Biponti (Zweibrücken), 1783-iki kiadás L. III. с. 35. — Ravennatis Anonymis cosmographia (VII. sz.) L. IV. c. 22. és Quidonis Geographia c. 116. (Pinder-Parthey kiadása, Berolini, 1860.) — Eginhardus, vita Karoli magni c. 13. (Pertz, Monumenta Germ. Hist. II. к.) 2 L. С. 652, '39. Х/12. 1439. IV/13, 430, 633, 438, 294, 558, 702, 1439. 11/21, 424, 503, 139. 1.