Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - V. közl. 489

498 fest aladár. Magyarország csak 1900 óta kezd a bevándorlásban évről évre növekedő arányokban nagyobb szerepet játszani. * * * Ez a különböző irányokból folyton tartó, természetes tényezők által előidézett és hatalmi tényezők által nem akadályozott bevándorlás határozza meg a középkori Fiume nemzetiségi és nyelvi viszonyait is. A város századokon át mind a mai napig különböző fajok és nyelvek találkozó és érintkező helye. A mióta a tőszomszéd Isztriát Augusztus (K. u. 14-ben) egészen az Arsa folyóig (a Monte Maggiore nyugati lejtőjéig) Italiába kebelezte, e tőszomszéd félszigeten a latin nyelv vált uralkodóvá. A szomszédos Quarnero partvidékén lakó liburnusok s a beljebb eső Karsztvidék japid lakosai szintén nem vonhatták ki magukat a latin cultura hódító hatása alól. A latin nyelv így bizonyára elterjedt már akkor a tengerpart mentén itt is, mint a távolabbi Dalmácziában ; de aligha tehetjük fel, hogy a Balkán-félsziget hegyrengetegeiben tanyázó primitiv őslakókat mind teljesen beolvasztotta a római nemzetbe. Űgy, mint az albán nyelv, a japidok nyelve is bizonyára fennmaradt a nehezen hozzáférhető belső hegyvidékeken. Űgy gondoljuk, hogy a tengerpart idegen eredetű latinizált lakói, folyton érintkezvén a belföldi hegyvidék rokonszármazású lakóival is, már akkor is szükségképp kétnyelvűek voltak ; viszont a belföld primitiv lakóinak egy része folytonosan lehúzódván a tengerpart felé, a hol jobb kereset kínálkozott, nyelvét is magával vitte s azt a tengerparton sem hagyta egészen kiveszni. A horvátok bevándorlása csak annyiban változtathatott a helyzeten, hogy az őslakók beolvasztása után ők léptek azoknak a helyére, s ők jutottak szorosabb érintkezésbe a tengerparti latin jellegű culturával s a latin örökébe lépett olasz nyelvvel. Hogy mikor jött a horvát elem Fiume területére, azt kutatni itt nem feladatunk. E kérdés nem is dönthető el végérvényesen. Konstantinus Porphyrogenneta csak annyit mond, hogy még előbb az avarok »elfoglalták egész Dalmácziát s ott le is telepedtek, kivéve a tengerparti kis városokat, melyek nem hódoltak be, hanem megmaradtak a rómaiak uralma alatt, mivel a tengeri kereskedelemből élnek«.1 Dalmáczia kiterjedését pedig úgy 1 »Ex eo tempore Dalmat am univer am occuparunt, sedemque suam illic collocarunt. exceptio oppidulis mari adiacentibus, quae se ipsis non tradlderunt, sed in Romanorum potestate permamerunt, eo quod ex mari vietitarent.« De administrando imperio. XXX.