Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. élmeg aztán az a különös jelenség, hogy Kossuth előtt egészen más politikai perspectivákat mutatott, mint azoknak, a kik nem voltak egészen szorosan hozzákapcsolódva a kormányzóhoz, a kiknek mindig bizalmasabb és fesztelenebb volt az érintkezése az udvarral, mint magának Kossuthnak. Természetes, hogy sem a császár, sem Jeromos herczeg nem szólottak arról Kossuthnak, hogy a személye bevonásán kivűl egyidejűleg egy másik egyén is az ő megbízásukból kezd actiót, hogy a magyarok bizalmát megnyerje a császár részére. Crouy-Chanel Ágoston herczeg mint magán ember indáit útnak, hogy trónokat szerezzen magának, de egyenesen a franczia császár biztatására és utasítására. Szava azért lepte meg a világot, mikor Magyarországra és Estére bejelentette igényeit, meit érezte mindenki, hogy a trónkövetelő nem áll egyedül, mikor a nagy harezot megkezdi. Csak Kossuth kicsinyelte folyton a vállalkozást. Egy ember személyes ügyének tekintette, a mely a világtörténelemre semmi jelentőséggel nem bír. És nem látta, mert nem akarta látni az actio növekedését, szélesedését, még akkor sem, mikor már csak a véletlen szerencsétől függött, hogy nem sikerülhet-e. Kossuth sokkal jobban érezte a maga személyének súlyát, sem hogy lehetségesnek tartotta volna, hogy nélküle Magyarországon korszakalkotó kérdés eldőlhessen. Mikor tehát kimondotta, hogy ő a Crouy-féle actiót nem pártolja, egyúttal már elintézettnek tartotta az ügyet, a melyre felesleges szót is vesztegetni többé. Teljesen ugyanazon időben, mikor Napolen megkezdte tárgyalását Telekyvel, Kossuthtal, indult útnak Crouy-Chanel herczeg, hogy érvényesítse származás-adta jogait. Az utóbbi évek csendes emberré látszottak tenni az örökké nagy politikán, nagy pénzügyi műveleteken dolgozó herczeget. Békén élt Párisban. De 1847-ben már úgy látszik lehetett szó közötte és Napoleon között az ő magyar trónra való jogáról, s a Párisban megjelent »La Noblesse et les Titres Nobiliaires dans les sociétés Chrétiennes« czímű röpirata már az ősök trónját kereső herczeg megnyilatkozása. A művecske tartalmáról a mottó azonnal tájékoztat. »La Liberté, c'est la Vie, L'Egalité c'est la Mort.« Erősen vallásos alapon fejti ki nézeteit a szabadságról és az egyenlőségről, s míg azt az élet nélkülözhetetlen alapfeltételének mondja, az egyenlőségről az a véleménye, hogy az nemcsak káros, veszélyes és lehetetlen, de egyenesen ellene szól magának a vallásnak is, a felettünk levő Isten fogalmának és a krisztusi tanításoknak. Egyben előadja azokat a bizonyítékokat, a melyek az ő királyi származását igazolják, hogy megértsék belőle, miért nem lehet ő egyenlő a többi halandókkal. Végűi III. Napoleont állítja Nagy Konstantin,