Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGrYAR TRÓNKÖVETELŐ. — ELSŐ KÖZLEMÉNY. — Miután III. Napoleon eltiporta Francziaország szabadságát, hogy cselekedetéről elterelje a közfigyelmet, autokrata társaira támadt, s idegen népek felszabadításával akarta kiengesztelni a sorsot. A megalázott orosz czár után az osztrák császár következett. Sokszor idézték ez időbeli kijelentését, hogy a Habsburgok nagy hatalmát törölni kell Európa térképéről. III. Napoleon nem örökölte a trónnal együtt nagybátyjának katonai lángeszét is, s bár mindig győzelmes háborúkról ábrándozott, tulajdonképen tehetségét csak mint diplomata tudta érvényesíteni. Miklós czár ellen európai coalitiót vezetett, s Ferencz József is -csak szövetségesek társaságában látta ellentáborban a franczia «sászárt. Italia és Magyarország voltak ezek a szövetségesek. Ausztriának ez a két sebezhető oldala volt, s mind a kettő •örömmel hallotta Napoleon szabadságot igérő szavát. Olaszország még nem rázta le teljesen magáról a Habsburgok súlyos kezét, Magyarország pedig növekvő bizalommal érezte visszatérni fáradt karjaiba az erőt, s próbálgatta meg-megrázogatni bilincseit. Viktor Emanuel is, Kossuth is megszabadítóját látta Napoleonban, s készek voltak a szövetkezésre. De Napoleon genialis diplomata létére minden ponton biztosítani akarta magát, s nem elégedett meg a szardiniai király és a magyar kormányzó Ígéreteivel. Szokása szerint minden factort szövetségesévé akart tenni, s mikor ilyenek után kutatott, közvetlen közelében, saját fővárosában talált reá egy ilyenre. S Napoleon, a kinek trónja a jogtalanságon épült fel, mindenkor örült, ha a jogra hivatkozhatott. Crouy€hanel herczeg pedig a leszármazási jog alapján lehetett trónkövetelő Magyarországon is, Italiában is. Máskor alkalmunk lesz talán bővebben foglalkozni magával sz annyit tárgyalt Crouy-kérdéssel, ezúttal ebbe nem mélyedünk bele. Nem kutatjuk, hogy a család joggal II. vagy III. Endrétől, valamelyik Bélától, vagy Gézától származik-e, csak azt állapítjuk meg, hogy a Crouy-Chaneleket a közvélemény, az uralkodók és a bíróságok mindig az Árpádok vérének tekintették, ök maguk