Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

EGY CSEH TÖRTÉNETI FOLYÓIR AT. 373 nem győzi eléggé dicsérni. »A lengyel-litván sereg lépései bámulatos meggondoltságot árulnak el. Tisztán észrevehető már a vezető gondolat : a rend területének belsejébe összpontosított erőkkel való vonulás, a mi nagyszabású vállalat jellegét viseli magán, s teljesen elüt e korbeli rabló berontásoktól, a melyek általában a háború nevét sem érdemlik meg. Ezért és azokért a véghetetlen nehézségekért, a melyek keresztülvitelének útjába állottak, e gondolatot genialisnak kell nevezni. Az egész középkorban hiába keresnénk ehhez hasonló nagyszerű stratégiai tervet. Bámulatra méltó a keresztülvitele is, a mely minden kritikát kiáll.« Minden dicsérete mellett, a melyben Oehler a lengyeleket s királyukat részesíti, a tannenbergi csatát s Marienburg védelmét a német lovagrend dicső tettének minősíti. Dicső vereség volt az, a melynek a lovagrendre tulajdonképpen semmi messzeható káros következménye nem volt. Opecensky Hanus (János) egy közös czikkben ismerteti 1. Obál Béla tr. »Die Religionspolitik in Ungarn nach dem westfälischen Frieden während der Regierung Leopold I.« feliratú és 2. Mayer Tivadarnak »Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit« cz. művét, tehát két oly munkát, a melyek hazánk vallási villongásait tárgyalják. Mihelyt az erdélyi fejedelmek hatalma az 1657. évi lengyelországi hadjárattal megrendült, az ellenreformatio I. Lipót alatt újra megkezdődött. E vallási harczok tárgyalásának van szentelve Obál könyve. A külföldi viszonyok megengedték a bécsi kormánynak az ellenreformatio keresztülvitelét. A bécsi kormány a vasvári békét arra is fel akarta használni, hogy újra szervezze Magyarország kormányzását. Első tervét Montecuccoli nyújtotta »L'Ungheria nell anno 1677« cz. iratában, a melyben a »lázadókkal« szemben a legnagyobb szigorúságot ajánlotta s oly adó behozását, a melyet a nemesség is fizetne. Nézetei a mérvadó helyeken visszhangra találtak. Csak Bécs megszabadítása után fogtak újra a magyar kormányzás újraszervezéséhez. Erről szól a Mayer-féle mű. Magyarországnak a török kézből elfoglalt részét nem csatolta vissza a többi részéhez, hanem egy udvari kamara igazgatására bízta. A szervező albizottság munkálata eredményét »Das Einrichtungswerk des Königreiches Ungarn« cz. emlékiratban nyújtotta át a főbizottságnak. E munkálatot Mayer részletesen tárgyalja nevezett iratában. E munkálaton különösen Kinsky cseh kanczellár befolyása alatt sokat változtattak s korlátozták a Kolonics szellemében a papságnak szánt nagy befolyást. E főbizottságban érvényesül-