Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - II. közl. 345

AZ ILLYRISMUS ÉS GAJ LAJOS LEVELEZÉSE. — MÁSODIK KÖZLEMÉNY. — II. Az illyrismus és antimagyarismus ébredése. A délszlávság, melyhez Krajnától a mostani török birodalomig és az Adriától a Fekete-tengerig a lakosság legnagyobb része tartozik : egy törzs, egy nép, egy nyelvet beszél ; ezen nyelvterület egyes vidékeinek nyelvjárásai között az eltérések távolról sem akkorák, mint a német nyelv dialektusi különbségei. De ezt az egy népet a vallási és politikai viszonyok annyira feldarabolták, hogy itt apró nemzetek keletkeztek, melyek erőiket sem politikai, sem pedig kulturális küzdelmekben nem egyesíthették és így jelentőségre nem emelkedhettek. Jellemző ezen szétdaraboltságra, hogy az illyrismus koráig az egyes délszláv vidékek nyelvét mind külön nyelveknek tekintik s beszélnek külön szerb, sziavon, horvát, szlovén, bosnyák, dalmát, montenegrói stb., sőt külön raguzai nyelvről is. Minden vidék nyelve érezteti egykori vagy akkori politikai hovatartozásának és a szomszéd nép nyelvének hatását : a tengerparton sok az olasz, az örökös tartományok délszláv lakóinál sok a német, a tulajdonképpeni horvátok nyelvében (kajkavstina) sok a magyar szó ; a szlavóniai és szerb vidékek nyelvében csakúgy hemzseg a török szó. Az írók is az illyrismus koráig táj szólásukat használják s minden vidéken más-más írásmód s helyesírás terjed el : a keleti egyházhoz tartozók ragaszkodnak a cyrillicához, a római katholikusoknál a latinica kiszorítja az egykor használt glagolicát, de a latin nyelvben nem talált, sajátos délszláv hangok jelölésére használt jegyekben minden vidéken más nép írásmódjának követése válik érezhetővé : a dalmátok az olasz, a szlovének a német, a tulaj donképpani horvátok a magyar írásmódot követik. Ezen szétdaraboltság rányomja a bélyegét a szellemi életre is és vonja maga után azt a sajátos, nehézkes beosztást, mely a délszláv irodalomtörténetekben első pillanatra szinte meglepi az olvasót : az irodalomtörténetíró az egész délszlávságot csupán a népköltészet általános vonásainak ismertetésénél veheti tekintetbe ; mihelyt műköltészetet méltat, nem haladhat korok, hanem csak vidékek szerint : hiszen nem talál eszmét, törekvést, mely valamely korban az egész délszlávságot áthatná, mert minden vidéken más SZÁZADOK. 1912. Y. FÜZET. 23