Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-28 KARÁCSONYI JÁNOS. herczeggel, hogy közös vállalatra többé nem indultak. A horvátdalmát király megsegítése tehát 1063—71 között történt. Mivel azonban ez adat teljesen megbízható, mert hisz a Szent-Jakab egyház felszentelésekor történt feljegyzésen alapszik, ki kell igazítani a horvát király »Zolomer« nevét. 1063—72. években a dalmát-horvát király Kreszimir Péter volt. Ennek nevét ferdítették tehát a magyar leírók a sok másolás útján Zolomér-ra. Azonban e II. Kreszimir abban az időben már sokkal idősebb volt, hogysem II. Gyécse herczeg sógora lehetett volna. Tudjuk, hogy Gyécse legidősebb nővére, Zsófia 1062-ben még alig 15—16 éves volt, midőn politikai okokból Ulrikhoz, a karantán herczegséghez tartozó isztriai és krajnai őrgrófhoz férjhez adták. Ki kell tehát a Képeskrónika azon szavát, hogy »sororius Geyse erat« ekként »socerus (a középkorban így is írják a socer szót) Geyse erat«. Ez már nagyon összeülik mind Gyécse herczeg korával, mind a politikai viszonyokkal. Gyécse ugyanis 1061-ben 20—21 éves ifjú volt, atyjának pedig szüksége volt, hogy a Németbirodalom ellen mindenfelől szövetségesei legyenek, tehát elvétette fiával II. Kreszimir lányát. Egyezik ez azután a valódi horvát történettel is. Biztos, hogy II. Kreszimirnek volt ugyan fia, de nem ő következett utána, hanem egy teljesen új horvát főúr Szlavicz (magyarosan Szalócz). Ezt elfogta egy hatalmas normann gróf és így következett Szvinimir s végre nagynehezen trónra jutott 1088-ban II. Kreszimirnek addig kolostorban rejtőzködő fia : István. Nagyon hihető tehát, hogy II. Kreszimir 1073-ban nem természetes halállal halt meg, hanem erőszakos módon. Már most a XIV. században feljegyezte egy lengyel krónikás, hogy egy magyar király (ő Attilának nevezi, mert a félelmes hun király neve leghamarább eszébe jutott és ő húnt, magyart mind egynek vélt) megbosszulta II. Kreszimir halálát, a kit a horvátok rútul elárultak és megöltek. Mondja továbbá, hogy e fejedelem a szlávok fejedelmének leányát vette el és ettől született fia : Kálmán.1 Bármily sok sületlen dolog van e lengyel krónikásnak innen-1 Ketrzynski : О kronice Wegiersko-polskiej. Krako 1897. 11. Endlicher : Monumenta Arpadiana 64.