Századok – 1912

Tárcza - Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1911. évi működéséről 315

316 tí.rcza. Záhonyi Mihály r. tag : »A Buda mellett volt Szent Lőrincz pálos kolostor története«, október 19-én dr. Váczy János vál. tag : »Kazinczy Ferencz ősei«, deczember 7-én dr. Ecsedi István r. tag : »A rézmetszés mestersége a debreczeni ref. collegiumban. A debreczeni rézmetsző deákok«. Társulatunk elnöksége kiváló gondot fordít arra, hogy tagjaink számát szaporítsa. Egész rendszeres taggyűjtési programmot állapított meg s ennek évről-évre meg is van az eredménye. A mult évben péld. az ügyvédi és bírói karhoz intézett bizalmas felhívást s fáradozását, mint azt a választmányi üléseken tett tagsági bejelentések bizonyítják, elég szép siker koronázta. Mindazáltal tagjaink számának gyarapodása nem áll arányban a veszteségekkel, melyek kilépés és elhalálozás útján Társulatunk tagjainak létszámát csökkentik. A lefolyt évben a halál számos jeles férfiút ragadott ki tagtársaink sorából. Alapító tagjaink közül kidőltek : báró Bánffy Dezső, Bende Imre, Horváth Lajos, Lánczy Gyula, Lippert István, báró Mednyánszky Dénes, Pór Antal, Rakovszky Géza, báró Vay Béla, gróf Zichy Nep. János. Az évdíjas rendes tagok sorából : Asbóth János, Bejczy Sándor, Bencsik József, Bittó Béni, Domokos Bálint, Emich Gusztáv, gróf Forgách Károly, Förster Ottó, Horváth Ignácz, Karácson Imre, Kenessey László, Linner Bertalan, Mangold Samu, Scholcz Frigyes, Sebestyén Gyula, Steinhöfer Gyula, Szabó Dezső, Szemere Lajos. Legyen áldott emlékezetük ! Tisztelt Közgyűlés ! Megvallom, nem valami vigasztaló és örvendetes képet tár elő jelentésem, melylyel a múlt év működéséről számot adok. A társadalmi bajok ellen hiába próbálnánk meg küzdeni; azokon sem egyesek, sem egész társulatok egyhamar nem változtathatnak. Lassú forradalom ez, mely utóvégre is megtisztult viszonyokat hoz majd létre s eloszlatja a most élő nemzedékre ránehezedő borút. Társulatunkra nézve fő dolog, hogy addig is, míg az idők megváltoznak, legyenek az élén férfiak, a kik érdekeit szívükön hordozzák s hivatásának betöltésében minden erejökkel fáradozzanak. Ha a Társulat vezetőit lelkes buzgóság és az önfeláldozás érzete hatja át, ez megnyugvással tölt el mindenkit, fokozza a tagokban a bizalmat s nemcsak bent erősíti positiónkat, hanem szélesebb körökben is nagy hasznára válik ügyünknek. Kérem a t. Közgyűlést, méltóztassék e jelentésemet szíves tudomásul venni. Budapest, 1912. márczius 14. Dr. Borovszky Samu, titkár.