Századok – 1912

Tárcza - Történelmi és rokontársulatok 317

tárcza. 317 TÖRTÉNELMI S ROKONTÁRSULATOK. Az ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET márcziusi választmányi üléséről két nagy családi levéltár örökös letétbe helyezéséről kapunk hírt. Az utolsó tíz év alatt Kolozsvárt sikerült szerencsés agitatióval közel ötven erdélyi családi levéltárat részben adományul, örökös letétül közgyűjteménybe, a szabad kutatás számára összpontosítani. A gyűjteményben Erdély legelőkelőbb családainak levéltárai képezik az anyag zömét, mely számra meghaladja a negyedmilliót s az új egyetemi könyvtár második emeletét csaknem teljesen megtölti. Ezt a becses anyagot gyarapította most két újabb nagy családi levéltár deponálása. Egyik a gönczruszkai gróf Karnisoké, a másik a tinkovai MatskássyaJcé. Gróf Kornis Károly cs. és kir. kamarás azzal az óhajtásával ajánlotta fel a gönczruszkai gróf Kornis-család levéltárát örök letétül az Erdélyi Nemzeti Múzeum könyvtárának, hogy az a levéltári anyag, melyet ezelőtt három esztendővel küldött be szentbenedeki kastélyából, egyesíttessék vele. A most átadott törzslevéltár 126 dobozt, a régebbi 20 dobozt foglal el. E levéltár jelentőségét fokozza, hogy a Kornisok köztörténeti érdekű levelezésének egy része Kemény József és Mike Sándor gyűjteményeiben félszázada tulajdona az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának, s hogy a gróf Bánffy-család levéltárával oda került a tudós gróf Kornis Mihály és felesége levelezése is. Ily módon alig van az országban családi levéltár, mely aránylag ily teljességben került volna együvé. A Kornis-levéltárnak most átvett részében 38 Mohács előtti (1337—1526 közti) eredeti oklevél van, de a levéltár jelentőségét köz- és művelődéstörténeti anyagának gazdagsága adja meg. Fentmaradt benne majdnem valamennyi Kornis ingóságainak jegyzéke, a két Kornis-gubernátor levelezése, továbbá Kornis Zsigmond 1683-iki ismeretes emlékiratának eredetije és sok oly más adat, mely a már négy század óta Erdélyben élő főúri családra és vele Erdély történetére eddig ismeretlen, becses köz- és művelődéstörténelmi anyagot szolgáltat a tudomány számára. A levéltár második fele 50 dobozban a dévai uradalom 1740—1829 közti teljes levéltárát tartalmazza. Ez a birtok egyik Haller-leánynyal került a Korniscsalád tulajdonába s bár az uradalom maga később a kincstár birtokába ment át, levéltára a család kezén maradt és oly becses, hogy Hunyadmegye monographusa nélküle a megye történetét soha teljesen meg nem írhatja. A másik a tinkovai Matskássy-család levéltára, Matskássy István és Pál letétéből két ládában jutott az Erdélyi Múzeum levéltárába. Anyaga főleg birtokügyi, de mivel e család Karánsebes vidékéről került Erdélybe, levéltáruk hazánk egy olyan részéről nyújt kiadatlan, ismeretlen adatokat, mely eddig az Erdélyi Múzeumban kevéssé volt képviselve. A családból többen vittek Erdélyben jelentékeny szerepet, előkelő családokkal voltak rokonság-