Századok – 1912

Történeti irodalom - Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Ism. –nb. 298 - Mitrofanov; Paul von: Joseph II. Seine politische und kulturelle Tätigkeit. Ism. Szekfű Gyula 298

-306 történeti irodalom. -átnézte, de az államtanácscsal, mely pedig tényleg mindezek felettes hatósága volt, nem törődött. így esett meg, hogy a reformok kiindulópontjáról olyan keveset beszél és munkája inkább a tartományokban lefolyt reformküzdelemről ad — mint láttuk — .igen értékes képet. A kanczelláriák akkor, kevés kivétellel, József legszélső törekvéseivel szemben, még bizonyos rendi álláspontot képviseltek. A levéltárukban megmaradt anyagnak egyoldalú felhasználása folytán Mitrofanov néhol félreismeri — a rendiség javára — a helyzetet. Ez annál könnyebben megtörténhetett, mivel az orosz író — úgy látszik —- a korábbi századok alkotmányos és politikai viszonyait nem tanúlmányozta oly behatóan, hogy idegen létére teljesen beleélhette volna magát a monarchia bonyolult viszonyaiba. A részletek nem ismerése folytán néhol hibásan általánosít. Az igazságszolgáltatás állapotáról Ausztriában azt mondja, hogy olyan volt József reformjai előtt még, mint a középkorban, azaz nem vett tudomást a két előző század Habsburgjainak annyi javító törekvéseiről. A magyar közigazgatás berendezését inkább csak a vármegyék felterjesztéseiből tanúlmányozta s így a királyi praerogativa kiterjedését néhol kissé összeszorítja. Igazi sérelemnek tartja, hogy a horvát bán nem választatik ! Az államtanács tagjai személyiségéről a rendek panaszai alapján nyilatkozik, s így Izdenczyről annyit tud, hogy tisztességtelen ember volt ! Az egyes reformok kiindúlópontjai megadásánál is megbosszulja magát, hogy sem József egyéniségével, sem az államtanácscsal nem foglalkozott behatóbban. A gazdasági és igazságszolgáltatási reform kezdeteinél teljes elvtelenséget iparkodik megállapítani, — másutt elismeri, hogy József demokrata volt, ismét másutt positiv nemzetgazdasági iskolázottságáról beszél. A hivatalnoki kar jellemzésénél nem tesz különbséget a régi, rendi emberek és az újak, a felvilágosodottak között. Azokról a kitűnő férfiakról, kik szolgálataikat Magyarországon a császár rendelkezésére bocsátották, semmit se hallunk, ismét azért, mert túlnyomóan rendi eredetű levéltári anyagot használt fel. Ranke érdemesnek tartotta József reformjai kiindulópontjai meghatározására olyan részletkérdések vizsgálatát, vájjon egy-egy rendelet fogalmazványa Kaunitz vagy más kezétől származik-e. Ilyen finomságokra Mitrofanovnak nincs alkalma, mivel a reformok kiindulópontjának kutatását elejtette. A mit azonban nyújt, a tartományokban lefolyt küzdelem leírása, annál tanulságosabb, s külön ki kell emelnünk, igen élvezhető és a művelt közönség is olvashatja. Legyen szabad még megemlítenünk, hogy a magyar politikai kérdésekkel szemben