Századok – 1912

Történeti irodalom - Fueter Eduard: Geschichte der neueren Historiographie. Ism. Botár Imre 307

történeti irodalom. 307 teljesen hideg, objectiv álláspontot foglal el, a mit tőle idegen történetírók mintául választhatnának.1

Munkája szép és okos könyv, hiányai is olyanok, melyek nem az író felfogása vagy módszere folytán jöttek létre, hanem a használt anyag minőségéből szükségszerűen következtek. SZEKFŰ GYULA. Eduard Fueter : Geschichte der neueren Historiographie. Verlag von R. Oldenbourg, München und Berlin, 1911. 626 lap. Ära 16 márka. Fenti czím alatt jelent meg a »Handbuch der Mittelalterlichen und Neueren Geschichte« czímű vállalatnak legújabb kötete. Ezt a vállalatot pár év előtt indították G. Below és F. Meinecke jónevű német történészek, a freiburgi egyetem tanárai s körülbelül 40 kötetre tervezik. Tanúbizonysága e vállalat a németek azon törekvésének, hogy a részletkutatások mellett az anyagot össze is foglalják. Tekintet nélkül arra, hogy van még a specziális kutatásnak elég tennivalója, az eddig összehordott anyagot feldolgozzák s így a vállalat egyes kötetei encyklopaedikus jellegűek. A vállalat természetesen nemcsak a politikai történetre szorítkozik, hanem a történettudomány egész körére kiterjed (megjelent már benne pl. A. Schaube-tól : »Handelsgeschichte der romanischen Völker«), valamint a segédtudományokra is (megjelentek pl. : К. Kretschmer, Historische Geographie ; W. Erben, Urkundenlehre). A szóban levő munka a gyűjtemény 11. köteteként jelent meg. E. Fueter munkájának czélja az, hogy a történetírás fejlődését a humanismustól a jelenig feltüntesse. Nem foglalkozik a történetphilosophusokkal, hanem csak a tényleges történetírókkal, mert, mint helyesen jegyzi meg, pl. a dráma történetéről szóló munkában is csak azokkal az írókkal foglalkoznak, a kik valóban írtak drámát, a kik ellenben csak a dráma elméletéről írtak, azokat a dráma történetéről szóló munkában nem tárgyalják. Különben is van a német irodalomban egy kitűnő összefoglaló munka, a mely a történetírás bölcseletével és kritikájával foglalkozó valamennyi jelesebb írót rendszeresen ismertet, t. i. a Paul Barth műve, (Die Philosophie der Geschichte, Leipzig 1897.). Persze így is óriási anyagot kellett Fueternek feldolgoznia, mert nem egy nemzet újkori történetíróit ismerteti, mint az eddigi munkák, hanem valamennyit — illetve rendszeresebben azon nem-1 Jellemző H. Kretschmayr bírálata róla: die Darstellung der ungarischen Verhältnisse ist nicht ganz unberührt von magyarischen Chauvinismen geblieben (Cbt. Rundschau, 1911, decz. 1.).