Századok – 1912
Történeti irodalom - Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Ism. –nb. 298 - Mitrofanov; Paul von: Joseph II. Seine politische und kulturelle Tätigkeit. Ism. Szekfű Gyula 298
történeti irodalom. 305 utilitarius színezetű szójárások használata is. E divatot megerősítette az uralkodó nemzetgazdasági iskolák piaczi lármája, mely minden téren az államnak szemmel látható, kézzel tapintható javát hangoztatta, s ebben a XVII. század cameralistikus tudománya igaz fiának mutatta magát. Mikor József megnyitotta a bécsi polgároknak a Prátert, a velenczei követ érdemesnek tartotta kiemelni, hogy ezen rendelkezés folytán az államjövedelmek emelkednek, mivel a bécsi nyárspolgárok nagyban fogyasztják ott az élelmiszereket.1 A mennyire világos, hogy e megjegyzéssel ugyan nem találta el a velenczei követ József czélját a vadaskert megnyitásában, — hisz természetes, hogy ebben csak emberbaráti szempontok vezethették, — azonképpen téved Mitrofanov is, mikor szerinte József a zsidókat csak azért emanczipálta, hogy ezek szabadabb életmódjukban gyorsabbá tehessék az állam javához szükségei pénzforgalmat. Ha maga a császár mondja is ezt, még sem szabad e divatos megjegyzésből a császár belsőindítóokaira következtetnünk. Ha már azonban lemondott a szerző II. József lelkivilága önálló felfogásáról és pontos rajza elkészítéséről, a reformmozgalom egységesebb szempont alá juttatása érdekében rendelkezésére állott volna a másik út : a központi hatóságok, a József személye körűi levő legfőbb rangú tanácsosok működésének vizsgálata. A császár néhány tanácsosáról mindenki tudta eddig is, hogy nem egy fontos kérdésben ők vezették a látszólag teljesen önállóan haladó Józsefet. Schütter igen világosan kimutatta, hogy az egyházzal szemben való állásfoglalásnak épp a legválságosabb perczekben egyedül Kaunitz adott szilárd támasztékot : az ő közbelépése nélkül József nem tudott volna ellenállni VI. Pius személye varázsának. Kaunitz mellett igen nagy szerepük volt a reformok keresztülvitelében, de nem egyszer kigondolásában is az államtanács tagjainak. A monarchia minden magasabb hatósága, a tartományok központi hivatalai, — Magyarországot sem véve ki — a különböző kanczelláriák, kamarák, commissiók, bizottságok minden fontos ügyben döntésüket az államtanács jóváhagyása alá terjesztették. Az államtanács volt az egész Habsburg-monarchia kormányzásának, belügyi igazgatásának igazi középpontja. Ennek a bécsi házi, udvari és állami levéltárban levő actáit Marczali igen nagy haszonnal dolgozta fel munkájában, annál csodálatosabb, hogy Mitrofanov az acták helyett megelégedett Hock-Bidermcmn műve felhasználásával. A cseh-osztrák és a magyar kanczellária iratait igen pontosan 1 Grande è il consumo de' commestibili con proffitto del Reggio Erario, Arneth : Maria Theresia's letzte Regierungszeit 1, 527.
