Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - I. közl. 265

270 dr. szegedy rezső. hanem beéri nagy vonásokkal, leginkább azt karolva fel, >>a mi a levelek megértéséhez vezet«. — Bár tenné valóban ! Nézetem szerint annak, ki Gajnak méltó és csak némileg teljességre számító életrajzát meg akarja írni, mindenesetre a magyar hírlapokban, röpiratokban és tudományos művekben található idevonatkozó adatokra is ki kell terjeszkednie. Ha Gaj Lajos életét csak néhány nagy vonással is akarjuk nyújtani, Dezselics főbb adatait ki kell egészítenünk Gajról szóló más művekből vett mozzanatokkal. Gaj Lajos 1809 jul. 8-án született a regényes Krapinában, abban az évben, mikor Napoleon megalkotja az Illyr királyságot, abban a városkában, melynek várromjaihoz fűzi a néphagyomány a Cseh, Leh és Meh testvérek mondáját.1

A monda, melyet még gyermekkorában a nép fiaitól hallott, mélyen vésődött lelkébe, ifjúkorában is sokat foglalkoztatta és fogékonynyá tette lelkét a pánszlávizmus eszméinek befogadására oly korban, mikor a horvátság nagy része ily eszmék iránt még érzéketlen volt. Atyja, Iván, krapinai gyógyszer ár us, a szegény népnek jótevője, a franczia háborúk idején a sebesültek számára saját költségén kórházat rendezett be s önfeláldozással gyógyítja őket, a miért a városka 1815 máj. 15-én elismerő okiratot állít ki számára. Édesanyja, Sclimiedt Julia, német műveltségű, környezetét elbájoló nő, kit ismerősei különösen 7 gyermeke közül a legkisebbhez, Lajoshoz való viszonyában Goethe anyjával szerettek összehasonlítani. Az anya is részvéttel tekint a szegény jobbágy sorsára és ennek bajai iránt fogékonynyá teszi 1 Ezen monda szerint, melynek egyes foszlányait Dalemil, XIV*. századbeli cseh krónikás (Fontes rerum Bohemicarum III. 6.), Hajek XVI. századbeli író, Rátkai (Memoria regum et banorum regnorum Dalmatia, Croatiae et Sclavoniae, Viennae 1652) Janresics (Lexicon Latinum interpretatione Illyrica, Germanica et Hungarica locuples, 1742. 486. 1.) és I. Ch. de Jordan (De originibus Slavicis, Vindebonae 1745) említik és mely Kulakovszki szerint (Iliricam 19—20.) Csehországban még a XVIII. században is a nép ajkán élt, Krapini szikláin három vár emelkedett ; egyikének, melynek ősi neve Krapina, romjai most is láthatók ; a másiknak, mely a ferencziek templománál volt, Pszar, a harmadiknak, a mostani uradalmi malomnál épültnek pedig Sabac volt a neve. A várak urai, Cseh, Meh és Leh királyi vérből származott testvérek voltak és le akarták rázni a római igát. De huguk, Vilina, beleszeretett a római helytartóba és elárulta neki a testvérek tervét. Az összeesküdt testvérek ezt megtudva, hamar megölték a helytartót, mire Vilina Laibach vidékére menekült. Róma hadat küldött a lázadó testvérek megfékezésére ; ezek pedig látva, hogy a római sereggel meg nem küzdhetnek, embereikkel elhagyták leigázott hazájukat, a Dráván és Dunán átköltöztek és ott elváltak egymástól : Cseh lett a mai Csehország, Leh Lengyelország, Meh • pedig Moszkva megalapítója. Ök és népük a szlávok ősei. (Surmin : Hrvatski preporod I. 117—118. s jegyzetek 25. lap.)