Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - II. közl. 249

fidme a xv. században. 257 olajat, nyers és cserzett bőröket. A vásáridő előtt és annak elmúltával a többi árúczikkek is vámkötelesek maradtak.1 Árúmegállító jog. A fiumeiek a XV. században árúmegállító jogot vindikáltak maguknak a Quarnerón a városuk előtt elhaladó hajók rakományaira nézve, úgy az általunk tárgyalt korszak előtt, mint azután is. Valószínű tehát, hogy ez időszakban is (1436—1461) állandó gyakorlatban volt. Ezt a következő esetekből tudjuk : A XV. század legelején (1404-ben) egy Jánosnak nevezett velenczei kereskedő, miután hajóját Fano kikötőjében (az Ancona és Rimini közt elhúzódó tengerparton) borral és kelmékkel megrakta, onnan a Quarnerón keresztül Zengg városa, a Frangepán grófok kikötője felé tartott, hogy ott rakományát eladja. A fiumeiek azonban két jól felszerelt hadi naszáddal utána indultak, utói is érték és vámot követeltek rajta. Mivel a kereskedő ezt megtagadta, erővel támadtak a hajóra, az ellenálló kereskedőt nnegöltek, hajóját a rakománynyal együtt elkobozták s diadallal vitték be a fiumei kikötőbe.—A velenczei kormány, miutánedolgot megtudta, levelet intézett Fiume város községéhez (universitati terre fluminis), melyben a várost eléggé sima és mérsékelt hangon, — de megtorlással is fenyegetőzve — felszólította : adja ki az elkobzott hajót és rakományát hiány nélkül a megölt tulajdonos fivérének és járjon el szigorúan a vétkesek ellen, mivelhogy a fiumeiek által követelt vám »az igazság és minden szokás ellen vagyon«. 2 Egy más hasonló eset jóval későbbről, 1611-ből való s így mindenesetre százados gyakorlatra mutat. Ez évben (1611) egy velenczei hajós, névszerint Antonio MicJiele Selva, egy evezőrakománynyal érkezett Buccariból Fiume partja elé. Mivel azonban elmulasztotta magát a fiumei kikötőben bejelenteni s a szokásos illetéket lefizetni, — a fiumeiek lefoglalták hajóját, magát a tulajdonost pedig letartóztatták. A velenczei Signoria erre fenyegető hangon követelte az elfogott velenczei alattvaló szabadonbocsátását ; — egyúttal pedig, hogy követelésének kellő nyomatékot adjon, Zárában közhírré tétette , hogy a fiumeieket ez eset miatt eltiltja a tengeren való hajózástól, tizenkét évi gályarabság terhe alatt ; egyebekben pedig törvényen kívül helyezi őket. A fiumei tanács elvégre is engedni volt kénytelen és foglyát szabadon eresztette.3 1 Lib. Civ. 175. 2 Velenczei levéltár: Missi XLVL, 141. — Közölve: Mon. S^av. Mer. VI. 41. 3 Valvasor : Die Ehre des Herzogthums Krain, IV. 559.