Századok – 1912

Történeti irodalom - Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. Válasz Viszota Gyula bírálatára 224

történeti irodalom. 227 5. Ugyancsak az én objectivitásom tagadasára az insurrectio vezényleti nyelvét péczézi ki és bizonyítja, hogy a királyra mások hatottak a német vezényszó elrendelésénél. Csakhogy végre egy véleményen vagyunk ! Mert hát én is azt vitatom, a mit Viszota úr meghiányolt. És nem is egykönnyen figyelmen kívül hagyható néhány sorban, hanem genesisét is adva az egész ügynek a 259. laptól elég bőven. 6. Megrója munkámat azért is, mert a források egy részét beszőttem előadásomba. Bár lett volna módom arra, hogy ebben, a végén is elég fontos kérdésben, az összes forrásokat kiadhassam ! Kifogását oly alakban teszi meg, hogy azzal szemben hangsúlyoznom kell, hogy ez részemről nem újítás ; hogy a mióta tudományos történetírás van, azóta mindig gyakorlatban volt a forrásoknak a szövegbe olvasztása, illetve közlése. Tagadhatatlan, hogy újabb időben ritkán találkozunk e szokással ; de nem holmi módszertani, vagy aestbetikai szabály hatására, hanem egyszerűen azért, mert kevés ember érti meg a források eredeti nyelvét. Erre vonatkozólag ugyanis csak egy szabály létezik : válaszszon ki a historikus szövegközötti közlésre oly Tészleteket, melyek jellemzőek, könnyen megérthetők és félremagyarázhatatlanok a módszertanban járatlan közönség előtt is. Erről elszórva olvashat igen jeles kézikönyvekben, még oly újdonságban is, mint E. Fueter : Geschichte der neueren Historiographie cz. most megjelent munkájában, a melyet szakszerű ismertetések megjelenéséig is figyelemre méltathat, mert jó firma alatt, a Handbuch der Mittelalterlichen und Neueren Geschichte vállalatban jelent meg. Módszeresen képzett historikus tehát nem azon ütközik meg, hogy sok forrást szőttem a szövegbe, — hanem azt nézné, hogy mit és hogyan? Elismerem, hogy egy igen jogosult kifogást tett e nemben : van olyan adat is, melyet előttem már közöltek. Nekem azonban ilyen fényűzéshez is lett volna jogom két czímen : először, mert munkámat saját költségemen adtam ki és másodszor, minden adatot eredeti után közlök, a régi közlők hibái nélkül. Óvatos ember, ha éppen kifogást akar tenni, összehasonlítja előbb a két szöveget. Ha ezt teszi Viszota úr, talán rájött volna arra, hogy éppen az a manifestum, a melyre czéloz, — bár magyarul jelent meg 1809-ben, — de a közlő úr szörnyű stylusával mégis németből fordította magyarra és beadták ezt a publicumnak Kisfaludy Sándor zengzetes nyelve czímén. Mert ám érdekesek az emberek, — néha rejtélyesek is ! DR. KISS ISTVÁN.