Századok – 1912

Történeti irodalom - Szádeczky Béla: I. Apafi fejedelem udvartartása. I. k. Bornemisza Anna gazdasági naplója. (1667–1690). Ism. Lukinich Imre 214

történeti irodalom. 215 tében Apafira nézve a belügyi és gazdasági administratio személyes intézése jóformán lehetetlenné vált ; innen van az, hogy az államjövedelmek kezelése 1667 januárius elseje, de bizonyára az előző évek óta is, Bornemisza Anna fejedelemasszony kezében összpontosul. Történetíróink előtt a fejedelemasszonynak az I. kötetben kiadott gazdasági naplói részben eddig sem voltak ismeretlenek, így Thcdlóczy Lajos azok 1680—85. és 1686—91. évekre terjedő két kötetét már 1878-ban ismertette és kidolgozta. (I. Apafi Mihály udvara. Századok. 1878. 413—31. és 510—32. 11.) Ezekhez járulnak a Szádeczky Bélától újabban megtalált és az 1667—72. és 1673—79. évekre vonatkozó naplókötetek, melyek alapján I. Apafi uralkodása huszonnégy esztendejének gazdálkodási rendszerébe nyerhetünk bepillantást, sőt pl. a fiscalitások történeti fejlődését és sorsát is figyelemmel kísérhetjük. A fiscalitások 1650-iki rendezése alkalmával tudvalevőleg kincstári uradalmakként és jószágokként a következőket állapították meg : Fejérvár, Kővár, Görgény, Gyalu, Kolozsmonostor, Huszt, Szamosújvár, Fogaras, Várad, Zalatna, Déva, Enyed, Borosjenő, Lúgos és Karánsebes, mint uradalmi középpontok, számtalan tartozékkal. (Erd. Orsz. Emi. XI. 105—112. 11.) Közülök Várad, Borosjenő, Lúgos és Karánsebes 1658—60-ban török kézre jutván, ettől fogva Erdélyre nézve jövedelmi szempontból fontossággal nem bírtak ; Kővár a fejedelemség nyugati és északi részeiben egyidejűleg végbement területi változások kapcsán végvárrá lett, s mint ilyen, hódolatlan tartozékainak jövedelmét a vár fentartási költségeinek fedezésére kellett fordítani ; végül 1657 óta Enyed városát sem tekintették fiscalitásnak. A fiscalitások, vagyis az államjövedelmek csökkenése, másrészt a fejedelemségre rótt terhek egyidejű aránytalan növekedése, feltétlenül a megmaradt kincstári uradalmak jövedelmezőségének fokozását tette szükségessé ; innen van az, hogy 1667-től kezdve belterjes gazdálkodási törekvés lép előtérbe, minek bizonyságaként pl. a fogarasi fiscalitásban idővel három uradalmi középpont fejlődött ki : Fogaras, Porumbák és Komána. Bornemisza Anna gazdasági naplói azonban nem csupán a fiscalitások, hanem a fejedelmi család magántulajdonát tevő uradalmak (Ebesfalva, Balázsfalva, Erd. Orsz. Emi. XIII. 371.) jövedelmezőségéről is nyújt felvilágosítást, sőt a liarminczad-, sóbánya-, dézma-, árendabevételeket stb., szóval az összes akkori államháztartási jövedelemforrásokat is felöleli, bepillantást engedvén ezzel a szűk határok közé szorított fejedelemség évi költségvetésébe. Thallóczy (i. m. Századok. 1878. 416. 1.) az összes bruttojövedelmet 5—600 ezer koronára teszi, mely ma mintegy