Századok – 1912
Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - I. közl. 170
190 fest aladár. ségnek örvendő polgárt még tíz év múlva sem vette fel kebelébe, mikor felvételét újra kérelmezte ; ez alkalommal is csak két szavazatot tudott kapni a tizenegyből. Az újonnan beválasztott tanácstagok hűségesküt tettek úgy a földesúrnak, mint a községnek.1 Ennek utána pedig tartoztak a tanács régi tagjait illendően megvendégelni. E felavatási lakoma annak rendje és módja szerint való megtartására a fiumei tanács nagy súlyt helyezett. A fentebb leírt 1447-iki választás után két héttel — 1447 január 19-én — tartott tanácsülésen kimondatik : »Hogy a régi jó szokások veszendőbe ne menjenek, hanem inkább épségben tartassanak, úgy a mint elődeink jónak látták : rendeljük, hogy valamennyien és minden egyes, a kik a tanácsba felvétettek, s a kik annak rendje és módja szerint a tanácsurakat még meg nem vendégelték, — cselekedjék meg s adják meg az áldomást a legközelebbi húshagyó keddig. Es a ki meg nem adná, ne jöhessen el a tanácsba, a míg a tanácsurak bocsánatát meg nem nyerte«.2 E szigorú határozatra nyilván az adott okot, hogy az újonnan beválasztott de Grimanis Quirin és Glavinich Grisan tanácsosok e nagy költséggel járó kötelezettségnek nem igen igyekeztek eleget tenni. A tanács üléseit rendszerint a község nyitott törvénycsarnokában, á »loggiá«-ban tartotta, mely (a város későbbi látóképei szerint) a város kapuja előtti nyílt téren volt, a tengerparton. Itt folyt az ítélkezés is.3 A kisded községi tanácsnak hatásköre már akkor mindenben megfelel a mai városi képviselőtestület autonóm jogkörének ; egyben-másban még meg is haladja. Maga választja az új tanácstagokat (ebben nagyobb a hatásköre) s a bírákat meg a tisztviselőket. Az új polgárokat maga veszi fel ; ezt a jogot ipsum non recipere in consilio, nec ipsum habere in eonsiliarium et sie omnes fuerunt eontenti, quod non recipiatur in consilio, quia esset foris.« — Lib. Civ. 1437. VIII. 19. V. ö. Pichler i. m. 263. 1 Az 1442. évben a bírák és tanácsosok egy ügyben mint tanúk vallanak : nnterrogati per sacramentum quod fecerunt magnifico Domino de Valse et dicte terre fluminis«. Lib. Civ. 119. 2 ... >>ut consuetudines bone antique non anichilentur (sic), sed potius manuteneantur, prout successoribus nostris placuit : ordinamus quod omnes et singuli, qui accepti sunt in consilio, qui non fecerunt prandium consiliariis ut moris est, debeant illud facere et dare usque ad camisprivium proximum futurum. Et qui non dederit, elapso dicto termino non debeat ingredi, quousque non invenerit gratiam consiliariorum«. Lib. Civ. 318. 3 Lib. Civ. 1437. VIII. 29. — »Sub labia comunitatis, uhi ius redditur, consilio more solito congregato, ubi interfuerunt consiliarii, quorum nomina inferius sunt no ta ta.«