Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - I. közl. 170

170 fest aladár. mesterségszerűleg főkép szerződések (contractus), beadványok (libelli) és végrendeletek (testamenta) szerkesztésével foglalkozik. Neve a bizanczi uralom alatt a forensis jelzővel bővült; megfelelve azon követelménynek, mely a későbbi publicus notarms-okra nézve is több helyen sokáig érvényben volt : hogy t. i. mindenkor a köztéren, nyilvánosan, mindenek szeme láttára és füle hallattára kellett működnie. Ez intézmény elterjedése Európa országaiban együtt haladt a római és kánoni jog elfogadásával. Ezért elsőben csak olasz földön és Francziaország déli részeiben gyökeresedett meg ; később azonban, a kánoni és római jog közönséges érvénye folytán, majdnem mindenütt elterjedt. Egyetemes jellegét a középkori élet két leghatalmasabb tényezőjétől : a pápaságtól és császárságtól nyerte. Az első ugyanis a kánonjog, — a másik a római jog egyetemes uralmát képviselte (ius utrumque). Ebből eredt az a felfogás, hogy közhitelű s a törvény előtt bizonyító erejű okirat (instrumentum publicum) csak olyan lehet, mely vagy a pápa, vagy a császár által arra felhatalmazott kéztől (manu publica) származik. Viszont a sacra apostolica vagy imperiali audoritate kinevezett közjegyzőnek oly széles hatásköre volt, hogy helyhez nem kötve, jegyzői tisztét bárhol jogérvényesen gyakorolhatta hiteles okiratok kiállításával.1 A közjegyzői tiszt gyakorlása természetesen bizonyos minősítéshez volt kötve. Hogy ehhez mily fokú tudományos képzettség kívántatott meg, arról elég bő felvilágosítást nyújt az mrs notariat, — a jegyzői mesterség — középkori irodalma. A bolognai egyetem híres jogtudósai — kivált Rolandinus Passagerius — e mesterséget tudományos színvonalra emelték. Rolandinusnak »Summa artis notariae« czímű kézi könyve mint általános érvényű szabályzat mindenfelé elterjedt s még a XVIII. században is használatban volt.2 A közjegyzői gyakorlatra a jogosítványt a császár nevében kezdetben a pfalz-grófok (comités palatini) adták meg. A XIII. századtól kezdve azonban mind sűrűbben osztogatták a császárok 1 Ezt látni fogjuk a fiumei közjegyzőnél is. 3 Idézve Sarti M. : De Claris archigijmnasii Bononiensis professoribus. Bononiae, 1888. I. 505. és köv. 1.