Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - I. közl. 170

fiume a xv. században. 171 a jegyzők kinevezésére jogosító comes palatínus czímet, még pedig két külön fokozatban : comitiva maior és comitiva minor. Az előbbi fokozat oly messze menő jogot adott viselőjének, hogy az általa kinevezett közjegyzőt más. újabbak kinevezésére is feljogosította.1 — A pápák meghatalmazottai e részben a szentszéki legátusok s a püspökök voltak; ezek is neveztek ki nyilvános jegyzőket, — apostolica auctoritate. A nyilvános jegyző az általa kiállított okiratok megszerkesztésénél mindig állandó, előírt formákat és kifejezéseket használt. Ezek a tárgy, hely és idő kiilönfélesége, az ügyek változó természete s a jegyző egyénisége szerint némi eltéréseket mutatnak ugyan, de lényegükben mégis mindig egyformák. (A fiumei közjegyző által használt rendes formulákat e fejezet függelékében fogjuk bemutatni.) Ily nyilvános jegyzők voltak Magyarországon is. Hozzánk ez intézmény a szentszék révén lassanként szintén eljutott, de mindig idegen, szokatlan maradt. A közhitelű káptalanok és konventek hasonló hatásköre és működése meglehetősen fölöslegessé tette ; az országos törvényhozás pedig, a mennyiben foglalkozott vele, elterjedését inkább korlátozni, mint előmozdítani igyekezett. Fiumei közjegyzők. — Fiúméban ellenben ez intézményt a XY. század folyamán már teljes virágzásban látjuk. Ily császári közjegyzők voltak itt már a bevezetésben említett de Reno Antal előtt is. Az általa kiállított okiratokban ő m ága hivatkozik néhány hivatalbeli elődjére. Ilyenekűl említvék : 1418-ból Christoforus quondam Magistri Artvici de Buleis ;2 1422-ből : Ser Guido 1 Venturinis János »comes palatínus« Rómában egy zágrábi egyházmegyei klerikusnak, miután őt arravalónak és alkalmasnak találta, a szentírásra tett esküje után, mely szerint a császárhoz és tisztéhez hű leszen, tabellionatust ad. Személyesen felavatja az investitio szokásos jelvényeivel (gyűrű, toll, kalamáris, pergamenlap) sa kegyelem csókjával. Felhatalmazza, hogy mindazt, a mi tisztéhez tartozik, mindenütt békével és szabadon végezhesse ; továbbá, hogy Magyarország és Szlavónia területén tizenkét arra való egyént, ugyanazon módon, mint maga is felavattatott, minden ezzel járó joggal és szabadsággal közjegyzővé nevezhessen. (1407-iki oklevél. Orsz. Ltár dipl. oszt. 9336. — Közli: Nagy Gyula i. h. 397.) 2 Liber Civilium, 1441. év, 276. 1. 12*