Századok – 1912

Történeti irodalom - Baranyai József: A csallóközi aranymosás. Ism. Ortvay Tivadar 149

149 történeti irodalom. pán Mármaros-, Középszolnok-, Kraszna- és Biharmegyék tartoztak, mint azt szerző Forgách után adja, — hanem Lugos-Karánsebes kerülete és Zarándmegye is, mely 1571 óta állandóan képviseltette magát az erdélyi országgyűléseken. Természetes azonban, hogy szerzőnek a török hódoltság területi elhelyezkedését is figyelembe kellett volna vennie, ha a fejedelemség nyugati határait megközelítő pontossággal akarta feltüntetni. Erdély alkotmányáról, a fejedelem jogairól, az országgyűlésről és hatásköréről az Erd. Orsz. Emlékek alapján ír, de Szilágyi Sándor hasonló tárgyú értekezésénél (Századok. 1876. 36—48. 11.) kevesebbet nyújt. À pénz- és hadügyről szóló fejezetek anyagát csaknem kizárólag az országgyűlési emlékek adataiból meríti, de e tekintetben Barthos említett dolgozata jóval részletezőbb ; a két szerző feldolgozása közt mindössze annyi különbség észlelhető, hogy Biró az erdélyi fejedelemségnek Bornemisza Pál és Werner György királyi biztosoktól összeállított jövedelmi kimutatását is felhasználta (1552-ből. Kiadva Engelnél : II. 22—42. és III. 6—31.11.), s ezzel az egyes jövedelemforrások összegéről is tájékoztat, a mi szerző részéről feltétlenül helyeselhető törekvés volt. Az igazságszolgáltatás, valamint az ipar és kereskedelem kérdésében Várady Erzsébet dolgozata kimerítőbb és adatokban gazdagabb, mint szerzőé ; a vallásügyről szóló fejezetben is csak a vonatkozó országgyűlési tárgyalásoknak rövid összefoglalását adja, s így továbbra is Zsilinszky és Pokoly munkáira vagyunk utalva. Szerző dolgozata tehát az említett idevágó értekezésekhez viszonyítva, egészben és részleteiben nem tüntet fel haladást s ezért megírása is indokolatlan. Kétségtelen írói készsége és tárgyilagos felfogása alapján azonban kevésbbé feldolgozott és talán szűkebb körű kérdések kielégítő megoldását jogosan várhatjuk a tö ekvő szerzőtől. DR. LUKINICH IMRE. Baranyay József dr. : A csallóközi aranymosás. Komárom, 1911. A szerző kiadása. Különlenyomat a Komáromi Lapok 1911. évfolyamából. Nagyon helyesen cselekedett szerző, mikor a nép ajkán máig élő hagyományokat, népmeséket, közmondásokat összeszedte, hogy ezek világánál is szemünk elé állítsa azt a kenyérkereseti ágat, mely »aranymosás« néven még nem nagyon régen a Csallóközben szerepelt. Ha más szerzők ugyanannyit szedtek volna össze e kenyérkereseti ős foglalkozást illetőleg országunk más folyómosott vidékein, akkor remélhetnők, hogy az aranymosás történetét sikeresen meg lehetne írni. Annyi bizonyos, hogy ma még távolról sem ismerjük a nemzet napszámosainak azt a mun-