Századok – 1912

Történeti irodalom - Baranyai József: A csallóközi aranymosás. Ism. Ortvay Tivadar 149

150 történeti irodalom. káját, melyet a nemzeti ipar e terén évszázadokon át kifejtettek. Szerző abban a véleményben van, hogy az aranymosás igazi megindító motívuma az emberi kapzsiság s hogy a munka kezdeteit a legősibb korban kell keresnünk. Kétségtelen, hogy a kapzsiságnak nagy része van az aranymosás munkájának megindításában, de éppen ezért abban a vélekedésben vagyunk, hogy az aranymosásban mi nem láthatunk oly ősfoglalkozást, melynek kezdeteit az emberiség legősibb szakába kellene visszavezetnünk. A legősibb időszakban az embert nem a kapzsiság, vagyis a szükségeken túl terjedő bírási vágy, hanem csakis a szükségletek kielégítése ösztönözte. Minél messzebbre megyünk vissza az emberiség történetében, annál kevesebbek lesznek a bizonyítások, hogy az arany azon bűvös szer lett volna, mely az emberek phantasiáj át felcsigázta és dolgozó izmait megfeszítette volna. Az őshaj danban az arany mint termékfém nagy mennyiségben állott szabadon az ember rendelkezésére és íme mégis házieszközeit inkább köböl, csontból, fából, bronzból készíti, semmint aranyból. Mert a kő, csont, fa, bronz alkalmasabb anyag volt szerszámainak előállítására, semmint a puha arany. Ezt legfellebb díszül alkalmazta, de a legrégibb időben díszül sem igen. A díszítés későbbi szükséglet, mert a megélés legelső követelése : az életfentartás. Mi azért azt valljuk, hogy az aranymosás, mint ősfoglalkozás már jóval későbbi időkből való, oly időkből, mikor az emberi -tég civilisatiója már előhaladottabb volt. Az aranykor csak kölsői phrasis. A kőkor valóságos történeti kor, mely abban a mértékben fogyatkozott meg, a mely mértékben a bronz és a vas erőre kapott, és előhaladásra késztetett. Az aranymosás is, mint munka, abban a mértékben fogyatkozott meg, a mely mértékben azt a civilisatio és a technikai előhaladás feleslegessé tették. Nagy érdemének tudom be a szerzőnek, hogy fáradságot nem kímélve mindenfelé s mindenkihez fordult tárgya adatainak beszerzésében. Ugyan nagyon lazán s így rendszerileg tudománytalanúl fűzte össze az adatokat, de azért még így is mint összegyüjtötteket hasznos anyagúi megmentette a történetírás számára. Kétséget sem szenved, hogy a történetírás előbb-utóbb az aranymosás történetét is meg fogja írni nemcsak helyi, de országos és egyetemes vonatkozásában is. Mint initiáló munka a szerző érdemeit szaporítja s majd szívesen és hálásan fpgnak rája hivatkozni azok, kiknek módjukban lesz a hazai aranymosás monographiáját pragmatikai összefüggésben és renszeres alaposságban megszerkeszteni. Annál szívesebben üdvözöljük műve révén szerzőt, mert