Századok – 1912

Történeti irodalom - Biró Venczel: Erdély belügyi fejlődése a fejedelemség megalakulása korában. Ism. Lukinich Imre 147

148 történeti irodalom. tekintve Szádeczky Lajos, Huber Alfonz és Veress Endre értekezéseitől, melyek az I. Ferdinánddal folytatott diplomatiai tárgyalások részleteire derítenek világosságot, elég utalnunk gr. Mikó Imre, Jakab Elek és Szilágyi Sándor tanulmányaira, főleg azonban az utóbbitól szerkesztett Erd. Orsz. Emlékek idevágó köteteire, melyek Erdély belügyi fejlődése történetének mindenkor legértékesebb forrásai. Túlnyomóan az Erd. Orsz. Emlékekben foglalt adatokat dolgozta föl Barthos Kálmán (Erdély pénz- és hadügyei János Zsigmond korában. Kolozsvár. 1902. Ism. Századok 1905. 370—71.), Szilárd Katicza (Az erdélyi fejedelem jogköre. 1556—71. Budapest. 1910.), Várady Erzsébet (Adatok Erdély művelődéséhez János Zsigmond korában. Budapest. 1910. Ism. Századok. 1911. 374. 1.) és Lám Károly (Az erdélyi országgyűlés szervezete. 1541—1848. Kolozsvár, é. п.). önkéntelenül felmerül tehát a kérdés : haladást jelent-e Biró Yenczel értekezése az előzőkhöz képest, vagy sem? A dolgozat tulaj donképen a fejedelemség területi megalakulásának rövidre szabott történetével kezdődik (5—9. 11.). Ez a rész azonban már a felhasznált források elégtelensége miatt sem lehetett pontos. így a János király joghatósága alá tartozó országrész nyugati határát nem lehet akként megjelölni, hogy »a Duna vonala az ő birtoka«, mert tudvalevő, hogy 1536 óta Török Bálint átpártolásával Zala-, Somogy- és Veszprémmegyék is nagyrészt elismerték János fenhatóságát. (Bethlen Farkas : II. torn. I. p. 235. V. ö. az 1540-i dicalissal. M. Nemz. Muzeum. Fol. Lat. 1008. I.) Ismeretes, hagy a Dunántúl Jánospárti várai (Visegrád, Tata, Székesfehérvár stb.) csak 1540 őszén jutottak Ferdinand birtokába (Verancsics : II. 45.), de azért itt még 1541-ben is jelentékeny volt János Zsigmond joghatósági területe. (1541-i die. M. Nemz. Muz. Fol. Lat. 1008. II.) A területi elhelyezkedés kérdésében Budavár bukása tekinthető fordulópontnak ; ekkor lesz ugyanis a szultáni utasítás következtében a Tiszántúl, Erdély és Kassa vidéke az északkeleti felfölddel együtt János Zsigmond birtoka, a nélkül azonban, hogy az így megjelölt határokon belül Ferdinánd joghatósága megszűnt volna. Az 1541 október 18-iki debreozeni, de főleg az 1544 augusztus elején tartott tordai országgyűlés óta a Temesvidék és a Maros-Körösmenti megyék Erdélyhez csatlakoznak ugyan, de — eltekintve Magyarország területi egységének rövid ideig tartó helyreállításától, — 1570-ig az északkeleti felföldön és a Tiszántúl északi megyéiben állandó a joghatósági határok ingadozása. Szerző ezen változásokat túlságos rövidséggel adja elő, s a vonatkozó diplomatiai tárgyalások teljes mellőzésével néhány hadjárat eredményeként, csak bevégzett területi elhelyezkedést említ fel. 1570-től fogva Erdélyhez nem csu-