Századok – 1912

Történeti irodalom - Sipos Zsigmond: Borzsova monographiája. Ism. Tárczy Károly 144

145 történeti irodalom. szárazságán segíteni«, hogy »társadalmi tudományok körébe eső dolgokat szőtt itt-ott bele, és az egyhangúságot az adatoknak különböző szempontok szerinti csoportosításával óhajtotta eloszlatni« ! Ehhez szakember előtt nem kell sok kommentár. Az előszó még megemlíti, hogy forrásúi az okleveleit, Lehoczky T. Beregvármegye monographiáját, a beregvármegyei és ref. egyházmegyei levéltárt használta. Ennek azonban az egész munkában nyoma sincs. Polgár Mihály várii tanító feljegyzéseit nem is sorozza forrásai közé, pedig ezt, a mint művéből látszik, egészében felhasználta. Adatokra nincs utalás sehol, s így, mind az első részben, mind »az Árpádkortól kezdődőleg« előadott genealógiai résznél teljesen ellenőrizhetetlenek az adatai. Tájékozatlansága, s a történetirodalomban való járatlansága lépten-nyomon a legnagyobb botlásokra vezeti. Végérvényesen eldönti, hogy a »magyarok nem csorda módjára, s nem egy szoroson jöttek be«. (8. 1.) Könnyen elbánik Anonymuszszal, akinek 903-as évét a honfoglalás végének jelenti ki (9.1.) s nem kételkedik abban, hogy »Szent István alkotta meg a borzsovai várispánságban a főispánságot«, a ki a síkon alakult ispánságot, és a mai Bereg vármegye hegyvidékét magában foglaló krajnai határőrvidéket igazgatta.« (11. 1.) önálló új véleményt ad a városok keletkezéséről, (8. 1.) állítja, hogy »Borzsován a XVIII. század elején is használták a régi magyar írást, melynek nyomai a paplak mestergerendáján láthatók« (126. 1.). Egy adott esetből a legmesszebbmenő következtetést vonja le a jobbágyság történetére nézve (42. 1.) ; elfogadja, hogy II. Endre 200,000 vitéze emelte a szépasszony dombját (Í9. 1.) s mindezt önálló véleményként szögezi le, mert minden állítása : »tény«, »bizonyos«, »biztos következtetéssel megállapítható stb.« (12—14, 15—42.1.) A chronologiával még könnyebben végez. Századot ugrik át sokszor egy mondatban. Egyszerre beszél »a honfoglalásnál jóval előbbi, de sokkal utóbbi« időről ; gyakori az ilyen meghatározása, mint »a XIX. század kezdete körüli években«, (44. 1.) s pl. Borzsova eredetét egy ref. egyházmegyei író emlékkönyvére hivatkozva, egyszerűen a »Szarmata« világba helyezi, (5.1.) sőt azt sem tartja kizártnak, hogy a szláv Borzsovát megelőzőleg két (!) szá zaddal, mint római telep már létezik. (5. 1.) Azzal kezdi, hogy : »mint minden a középkorban vagy előbb keletkezett városnak, úgy ennek is eredetét a várszerkezetben kell keresnünk,« s aztán akadémikus kijelentésekkel folytatódik tovább az egész, a mint fentebb felsoroltam, egymás mellé rakott kikezdésekkel, czím és fejezetek nélkül 48 oldalon keresztül. Hogy Nikápolynál nem vettek részt a beregiek, azt Polgár tanító nyomán állítja, de a ref. em-