Századok – 1912

Történeti irodalom - Sipos Zsigmond: Borzsova monographiája. Ism. Tárczy Károly 144

146 történeti irodalom. lékkönyv szerzője már »alaposan téved«, mikor Zengorban Zalán utolsó hadnagyát látja, mert Zengort, azaz Szent Györgyöt csak úgy magyarázhatjuk meg, ha őt nem a szláv, hanem a magyar világból valónak tartjuk«. (13. 1.) Minden átmenet nélkül átcsap a Borzsovay család történetére, s itt is a legellentmondóbb kikezdések következnek a legkülönfélébb adatokkal, a melyek közt az eligazodás szinte teljes lehetetlenség. Lapszámra következnek egymást követő évekből nemesi összeírások, majdnem azonos névsorral, (33.1.) s mindezek után a 47-ik oldalon fog csak bele a Borzsova név etymologiájába, holott az 5-ik lapon szlávnak mondta, s a 16-ikon már kijelentette, hogy e név helyébe a Vári elnevezést használják. Minden többi része, s így az ezután következő »közigazgatási és jogtörténeti« is sokat igérő bevezetésekkel kezdődik. Pl. »Az ősi kádári és kadarcsi (!) hivatalokat az-államrendezés eltüntette.« (51. 1.) S az egész nem egyéb, mint néhány csekély jelentőségű peres eljárás és tisztviselői sablonos eskü hosszú 1ère eresztett elbeszélése. (51—70. 1.) A czigányokról az 1767-iki helytartótanácsi rendelettel kapcsolatban egész értekezést tart, mely actuális megjegyzéseivel beillenék egy vezérczikknek. (68.1.) A »Hegyközség« (90—95.1.) és »Malomközség« (96—102. 1.) egy értéktelen adathalmaz. Jellemzésül csak a legelső sorokat közöljük. »A szőllőt a mai Magyarország megalapítása előtt már művelték e vidéken. E tényre ugyan biztos nyomok nincsenek, de feltétlen bizonyossággal megállapítható.« (90. 1.) A földrajzi, statisztikai, néprajzi, mondai rész, 3—4 oldal. Ez utóbbiban két ismert mondát ír le, meglehetősen nehézkes előadásban, bár így kezdi : »Vidékünk mondákban gazdag —« s bár ő maga (42. 1.) említi, hogy a táltosról is kering pogány monda a nép ajkán. (Említi ezt még egyszer 129.1.) Általában az egész egy rendszertelen anyag, s ha csak egy jóhirű monographiát megnézett volna a szerző, akkor nem csoportosította volna adatait ilyen képtelen fejezetekbe. A Borzsován élt, vagy birtokolt nemes családokról szól a II. rész az előszó szavai szerint »Árpádtól kezdődőleg, genealógiai táblákkal«. Az elmondottak után erre már nem terjeszkedünk ki, csak annyit jegyzünk még meg, hogy a könyvhöz csatolt tárgymutató sem pontos. Találomra pl. a Futak (129, 116.1.) szót néztük meg, s az idézett oldalokon nem fordúl elő. Éppen úgy heraldikailag nem helyes egyetlen egy czimerpaizsnak a leírása sem, mert pl. a paizsnak foszladékát — nem »repkény«-nek hívják, (pl. 275 stb. 1.) Legérdekesebbek azonban a facsimilében mellékelt oklevelek, illetve levelek. Ezek így, minden kísérő szó, utalás és szövegköz-