Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-8 KARÁCSONYI JÁNOS. hangzású névből azt következtetni, hogy az egész város szláv volt. Hiszen még ma sem a név teszi a nemzetiséget, (pedig most könnyű azt változtatni), mert akkor I. Napoleon nem volt franczia, Strossmayer nem volt horvát (sőt talán maga Gruber sem az). A mit pedig Trau város emlékeiből idéz, mintha az olaszszal és a szlávval szemben csakis a magyar lett volna ott »lingua extranea«, az merő tévedésen alapszik, mert hiszen »ligna extranea«-t kell abban az oklevélben olvasni, azaz idegen hajókat ! (Lignum a dalmát és velenczei olaszok nyelvén nagyobb hajókat jelentett). Hogy az igazságszolgáltatás és az adó terén nagy különbség volt a horvátok és a dalmát városok között, azt annak, a ki végig fut a XII—XIII. századbeli okleveleken, nem kell bizonyítani. Hadügyi tekintetben sem voltak teljesen egyek, mert ugyanakkor, a mikor a magyar királyi udvar az exercitus chroaticus-t említi (1193), a záraiak 1188-ban említik kültn a maguk seregét »exercitus totius nostri districtus.«1 A XII. századbeli Dalmátország nagysága világosan megállapítható az 1115—16-iki háború eseményeiből. A velenczeiek először elfoglalták Arbe-t, azután árulás útján Spalatót, egyezkedéssel Traut és a szigeteket. A következő évben június hó 30-ika után elfoglalták Zára, Belgrád városát és Szebenikot. F.z volt a velenczei krónikás szerint akkoriban »tota Dalmatia«2 Ez körül volt véve a régi Horvátország területével, tehát idegeneknak méltán tűnhetett fel akként, mint Horvátország része. De még sem volt vele teljesen egy, hanem legalább is teljesen egyenlő rangú része az egy bánságnak. A velenczei krónikás tudósításában legérdekesebb azonban az, hogy 1115-ben már »urbs Belgrad« Dalmátországhoz és nem Horvátországhoz tartozott. Ezt eddig nem is méltatták figyelemre a horvát történetírók és magam sem vettem észre. Pedig, hogy mennyire igaz, kitűnik a következő adatokból : 1059-ben »in civitate Belgrado Dragaslao prioré et Theodosio 1 V. ö. Smióiklas i. m. 262, 224.11. 2 Vjesnik I. 233. Idézi különben Pauler is : Л magyar nemzet története II. kiadás I. 230, 472.