Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-6 KARÁCSONYI JÁNOS. menyek között csakis reálunió volt köztük czélszerű, s mivel a király, később a herczeg vagy a bán egy volt, egy regnumnak, vagy egy ducatus-nak vagy banatus-nak nevezték. De azért voltak időközök, mikor mégis különváltak egymástól pl. 1116-tól 1124-ig, mert akkor Dalmáczia a velenczeiek és Horvátország a magyarok hatalmában volt. Sőt mikor egy királyságot, vagy egy herczegséget, illetőleg bánságot alkottak is, akkor is a Dalmácziában lakó olaszok nem csupán nyelvre és műveltségre, hanem jogi állásra nézve is teljesen külön részét tették a királyságnak, illetőleg a későbbi herczegségnek. Francziára fordított értekezésemben hirtelenében csak úgy odavetőleg idéztem erre nézve 2 példát. Ezek közül Gruber kikapja az egyiket, az 1166-ikit és mivel ezt az akkor Velenczéhez tartozó Zárában állították ki, azt akarja vele bizonyítani, hogy az itt említett szlávok (horvátok) nem nyelvre, hanem csupán politikailag különböztek a záraiaktól, mert a magyar király alattvalói voltak.1 De hát ez csak szem fényvesztés. Porphyrogeneta Konstantin és Tyrusi Vilmos nagyon jól értesült írók világosan mondják, hogy az ő korukban a X—XI. században Zára, Spalató, Trau Arbe lakosai olaszok (Romani, Latini) voltak.2 De maguk a horvát levelek is mutatják ezt. 1080-ban Zvonimir (vagy Szvinimir) uralkodott, mind Spalatóban, mind környékén és mégis a spalatói jegyző ezt írja : »Plurimi Spalatinorum Chroatorumque virorum«.3 1129-ben Spalató és környéke a magyar király hatalmában volt és mégis a spalatói Szent-István monostor apátja »quidam Sclavi« (olaszra fordítva : alcuni Schiavoni)-nak nevezi a szomszéd horvátokat.4 1171-ben mind Dalmát, mind Horvátország a görög császár uralkodása alatt állott, tehát politikai különbség köztük nem lehetett, mégis a jegyző felsorolva egy csomó olasz tanút, hozzáteszi »de Sclavis, qui ibidem interfuerunt, Priban etc«.5 1 Vjesnik. XIII. 105. s Racki Documenta 401., 462. 8 U. о. : 127. 4 Smiőiklas: Codex Diplomaticus regni Croatiae', Dalmatiae et Slavoniae. II. 39. 5 ü. о. II. 131.