Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

106: dr. báró nyáry albert. naux« ismertette a modenai ügyet, jul. 16-án pedig a »Journal des Debat«, hódolva a győztes modenai herczegnek, ezen kíméletlen szavakban örvend az eredménynek : »Ilyen szánalomra méltó vége lett az exaltáltak és impostorok összeesküvésének, a mely a kalandos Crouy-Chanel érdekében történt, a ki az estei trónt és a magyar koronát követelte.« Azt lehetne hinni, hogy az öreg herczeget a kedvezőtlen eredmény nagyon lesújtotta, s bizonyára megfosztotta idáig méltán csodált energiájától. Pedig nem így történt. Unokahugával, Saint Marsaiméval, a ki a herczeg közelében Costiglioléban lakott,, csak annyit közöl táviratilag, hogy : a védelem kitűnő volt, az ítélet nyomorúságos. Leveleiben, a melyek az ítélethozatal után keltek, nyoma sincs a desperatiónak, s csüggedetlenűl ragaszkodik ábrándképeihez, és az annyira éles eszű herczeg csak bírói tévedésnek tekinti az ítéletet, a melyet corrigálni lehet, s nem veszi észre, hogy az ő pályája azon a napon lezárult, s hogy neki vissza kellene vonulnia a szerepléstől, mert ezt kívánja tőle a világrend, ezt a tőle elpártolt fejedelmi patronusok. Van valami mélyen megható az aggastyán további küzdelmében. Idáig két uralkodó istápolta, latba vetve érte tekintélyüket, egy ország várta tőle felszabadulását, körűlállotta egy lelkes csapat, a mely bármely perczben érte tűzbe menni kész, s rendelkezett annyi pénzzel, a mennyi külsőleg is annak mutatta, a minek ő maga tartotta magát, s az ellenségeivel szemben mindenkor mutatott vas elszántsága mellett mindig volt aranya elég a barátok számára. Most elhagyták a hatalmasok, megfeledkezett róla az ellenfelével megbékülő ország, megkevesbedtek oldala mellett barátai, a kiknek nem igen volt mit remélniök már többé az ősz herczegtől, a ki maholnap maga sem tudja, miből fogja födözhetni mindennapi szükségletét. Aug. 24-én már sürgetve kéri Nyáryt, hogy a felebbezés szövegét, közönséges papirosra másolva küldje el neki Milanóba. Az appelláló ügyvédek már nem a régiek voltak, helyüket Raisini és Benucci foglalták el, s ők nyújtották be a felebbezést aug. 25-én. Hogy az exponált politikusok, a három régi védő, kivonták magukat a perből, legjobban bizonyítja, hogy a Crouy-féle pör többé nem a legfelsőbb hely jóváhagyó beleegyezésével és pártfogásával folyt. A »Panaro« külön mellékletképen adta olvasóinak a kezébe a. felebbezés egész szövegét, a melyet a herczegtől Manzini kért áttekintés végett, hogy jogi tanácsokkal szolgálhassa legalább mint jóbarát, Crouy-Chanelt, ha már a védelméről le kellett monadnia. Ugyanekkor felajánlotta szolgálatait Manzini is, a ki tollát már egyszer rendelkezésére bocsátotta a herczegnek, s leveléhez mindjárt két 3600—3600 francos váltót csatolt, melyeket alá-